Vámossy István dr.: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban (Pozsony, 1901)

I. Orvosok Pozsonyban a XII. századtól Torkos Justus Jánosig - Függelék

109 Az Aratóknál is azért ez a’ szokás,

Hogy étkek gyakortább légyen jó fokhagymás, ’S úgy leszsz bátorságosb a’ déli nyúgovás.

Mert midőn munkájok utánn el-bágyadnak, És lankadt testeket adgyák az álomnak,

Az ártalmas férgek nekik nem árthatnak,

Ezek ellen akkor bátrabban nyűghatnak.

Mikoron az hig ég tiszta, és világos,

Bé-szini mindennek akkor bátorságos,

Es hogy ha meg-döglött párától nem dohos, Avagy árnyék széktől nem meg-veszctt szagos.

Estvéli Bor ital ha fájtattya fejed,

’S roszszul vagyon attól mind az egész tested, Ez légyen orvosság néked attól, hidgyed:

Reggel ismét azzal ásztassad a’ beled.

Mentői jobb bort iszol, attól leszsz jób véred ; Ha fekete, attól rest lészen a’ tested;

Tiszta, vékony ’s nem uj, kit kivánnyon ínyed, Állapodott, ’s szőke, ’s vízzel elegyítsed.

Ne légyen Sered-is iziben etzetes,

Zavaros, se sűrű: mert ez nem kellemes,

Búzából légyen főtt, ’s az leszsz igen jeles, Állapodott, ’s szállott, mert igy egésséges.

A’ melly Serből mikor kedved szerént iszol, Tsak szomjad múljék-el, ’s néked az esik jól: Mert hogy-ha gyomrodban eledelt szélivel toll; Hurkád azon éjjel nagy korrogással szóll.

A’ ki-nyilt Tavaszszal kevés légyen étked, A’ soka Nyárban-is nem használ tenéked :

Az őszi gyümöltsöt meg-sirattya béled. Télben egyél annyit, mennyit tartva kedved.

Sállya ha Rutával italodban lészen,

Semmi ételedben ártalom nem lészen;

Vagy Sállyával Rósa pohárodban lészen, Fajtalan szerelmet meg-lassitnak éppen.