Vámossy István dr.: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban (Pozsony, 1901)
I. Orvosok Pozsonyban a XII. századtól Torkos Justus Jánosig - Hóhér. Bordélyház
Hóhér. Bordélyház. Az alsóbb rangú gyógyítószemélyek között találjuk a középkor vége felé a hóhért is. Különbséget kell azonban tennünk a tulajdonképem hóhér (Scharfrichter. Nachrichter) és a poroszló (Scherge) között. Az előbbi a meg nem becstclenítő ítéletet, a lefejezést, hajtotta végre, míg az utóbbi a meggyalázó exe- cutiókat teljesítette, az akasztást, kerékbetörést, megégetést, a kínzást, miért is a poroszlók mestersége a becstelenek közé tartozott. Idővel azonban a különbség megszűnt s a hóhér foglalkozását a becstelenek közé sorolták, minélfogva a hóhér is becstelen volt. Frankfurtban még 1766-ban az orvosok col- legiuma megtagadta egy orvos felvételét pusztán azon okból, mert az illető hóhér fia volt.1 A hóhér poroszló sebészi ismereteit mestersége gyakorlásában sajátította el. A kezei közé került áldozat a kínpadon az ő orvosi segítségére volt utalva, ha csontja eltörött, végtagja kificzamodott, miután a kínzottat, mint becstelent mások nem részesíthették orvosi (sebészi) kezelésben. Ismeretes, hogy a borbélysebészek mesterségét sem számították a tisztességes foglalkozások közé; daczára ennek, a borbélyok vonakodtak a hóhért czéhükbe felvenni s visszautasították a jelentkezőt még akkor is, ha királyi szabadalmi levelet mutatott fel, szóval a hóhér még a borbély előtt is becstelen volt. Midőn 1582-ben Krieger János hóhér, hivatkozva a király kiváltságos levelére, felvételét kéri a pozsonyi fürdőmesterek és borbélyok czéhébe, az utóbbiak gondoskodtak a felség egy újabb mandátumáról, melyben meghagyja a tanácsnak, hogy Kriegerrel szemben minden tekintet nélkül járjon el. A „praktizáló“ hóhért, noha ez már itt házat is vett, a tanács csakugyan rövid úton Haeser, I. 843.
