Szakcikk gyűjtemény
Török József: A két magyar haza első rangu gyógyvizei és fürdőintézetei
TREK CSÍN-TEPLICZ . 43 annyira kitéve, mint a kárpátok lánczolatai között létező többi völgyek, s úgy látszik menhelyül szolgálhat a cholera ellen, miután annak itten 1856-ban semmi jelenségei sem mutatkoztak, mind a mellett, hogy az egész környéken dühöngve, számtalanok estek e rettentő betegségnek áldozatul. Mi az itteni fürdöintézetet illeti, a mintegy 200 Q ölnyi területen fakadó források, jelenleg 5 úgynevezett társas- vagy tükörfür- d ü t táplálnak, melyek a hajdani rangfokozatos (úri, tiszti, polgári stb.) nevezetek helyett egyszerűen számokkal jelöltetnek. Az I-sö számú fürdő a legnagyobb és leghatályosabb, a III—dik számú a legmelegebb. Az I-sö és II-dik számú fürdő medenczéje köbe foglalt,—miga többié csak fából épült — s fűthető öltöző szobákkal van ellátva. — A legjelesebb fürdők minden esetre a 3 első számmal jelöltek, a IV-ik ésV-dik szegény sorsú betegek által ingyen használtatnak. A társas fürdőkön kívül vannak elkülönzött vagy kádfürdők, szinte fűthető szobákkal és kényelmes pamlagokkal, s ugyan azon épületben, melyben a kádfürdők léteznek, mind hideg, mind meleg zuhanykészületek. A közfürdőket tápláló 5 forrásön kívül, van még egy hatodik, mely kiskútnak vagy ivóforrásnak neveztetik. Ennek vize részint italul, részint a fürdőkádak megtöltésére használtatik. A fürdövendégek elszállásolására szolgálnak az úgynevezett kastély, egy roppant nagy, minden kényelemre szolgáló tárgyakkal fölszerelt, ebédlővel és táncztercmmel ellátott épület, ezenkül 4 nagy urasági épület, számos jól rendezett és bútorzott magányházak, melyek mind a fürdők közelében esvén, kizárólag fürdő-vendégek elfogadására használtatnak. Az trcncsin-tepliczt liévvizek természettant sajátságai* A trencsin-lepliczi források szakadatlanul buborékokat hányva törtetnek ki a föld öléből s nevezetes, hogy e buborékok fejlődése sokkal rohamosabban történik zivatarok közelgése alkalmával, s ilyenkor a viz szüntelen hullámzásban van. Minden forrás vize tiszta, átlátszó annyira, hogy jókora mélységben meg lehet apró tárgyakat is különböztetni, színe kékkellö, szaga a köngénegtől az eldurrant lőporéhoz hasonló, azonban, ha a vizet állani és kihűlni engedjük, a könkénegszag egészen elenyészik; ize az imént meritett víznek légnemű, kellemetlen, az állotté pedig sós és fanyar. Ha ezen vizet jól bedugaszolt edényben tartjuk s ekként a lég hozzájárulhatásától
