Thanhoffer Lajos dr.: Az összehasonlító élet- és szövettan alapvonalai (Budapest, 1883)

Általános rész - Második fejezet - Harántcsíku izomszövet

38

HARÁNTCSIKÚ izomszövet.

neveztek el. E szerint a mi régi isotrop anyagunk három vékony anisotrop csikót tartalmaz, ú. m. a KRAusE-féle harántvonalat és a két mellékcsíkot. Mind e vonalakat kevés isotrop anyag választja el egymástól. Tulajdonképen tehát a régi isotrop anyagunk nem isotrop, azért mégis az isotrop anyagot a három emlitett csíkkal együtt általánosan most is isotrop csíknak és az anisotrop csíkot a ÜENSEN-féle középcsíkkal együtt anisotrop csíknak szokják nevezni.

Köviden összefoglalva az izomcső ezek szerint isotrop és anisotrop csíkolatokból áll. Az első tartalmazza a KRAusE-féle haránt- vonalat vagy közötti csíkot (K) ennek két odalán pedig a mellékcsíkokat (m). A régi anisotrop pedig csík áll: a két harántcsíkból (h) és a HENSEN-féle- vagy közép-csíkhól (k).

Mind e csikolatok csak akkor látszanak, ha az izom nyújtva van, míg összehúzódás alatt az isotrop anyagban levő két mellékcsík a Krattse- féle vonallal, az anisotrop csíkban pedig a HENSEN-fóle a haránt csíkokkal mindinkább egygyé olvad, úgy, hogy az összehúzódás későbbi szakaszában (az isotrop anyag is bele menvén az anisotrop anyag részecskéi közé) egyneműnek látszik az izomcső bennéke (Engelmann ú. n. homogen stádiuma).

Különösen rovarizmok, ezek közt, mint általában ismeretes, a nagy vízi bogarak, mint a Dityscus marginális s különösen a Hydrophilus piceus mutatják jól elernyedt állapotukban e csíkolatokat. Alig van biivár az újabb vizsgálók közűi, ki e csikolatok jelenlétét tagadná, de még egyátaljában nincs határozva ezek sorsa felett. Egyik egyiket, másik másikat tartja hártyának, míg ismét egy része a búvároknak ezeket disdiaclastokból álló különféle szélességű csoportoknak tartja, sőt még olyan is van, ki egyátaljában csak a régi nézetnek hódol, hogy t. i. csakis a régi értelemben vett an- és isotrop anyag van praeformálva az izomcsőben, a többi, így különösen a KRAUSE-féle vonal, mert nem mindig fordul elő, nem állandó alkatrésze az izomnak s a részecskék módosult rendeződésének tekinthető (Mezei). Azt mondhatjuk, hogy mind e csikolatok az izomcsőben megvannak az izom élő, de elernyedt állapotában, vagy a különféle mozgás alatt felosmiumsavval (Flögel , Engelmann) vagy alkohollal (Ranvier) fixált izmokon. Mindenesetre nyilt kérdésnek kell tartanunk, vájjon az izomállományban egyes szilárdultabb és válaszfalakként szereplő rétegek vannak-e ? vagy csak egyforma szerkezetű vékonyabb és vastagabb csikolatok alakjában rendezett izomrészecskékből álló csikolatok. Mind az egyik, mind a másik nézetnek van jogosultsága, oly erős érvek szólanak az egyik, mint a másik nézet mellett.

Az izomcső sarkolemmája a rugalmas hártyákhoz számítta- tik. Eczetsavra magvak tűnnek fel belső felületén, de különösen rovarizmokon hevenyen is jól lehet ezeket látni.*)

E magvakon kívül az izom állományban is lehet nagyobb hosz- szúkás ú. n. izommagvakat látni. Ezeket a képző sejtek visszamaradt magvainak tartják.

*) Gyomomedwel tett emésztési kísérleteink közben kitűnt, hogy a rovarizom sarkolemmája, mint azt már Margó sejtette, két lemezből áll, egy külső üvegszerű, rostozatot vagy magvakat alig mutató és egy belső magvas, rendkívül finom hártyából, mely az izomállományt borítja. A két lemez ragasztó anyaggal erősen össze van egymással kötve.