Tellyesniczky Kálmán dr.: Az emberboncolástan tanulókönyve (Budapest, 1919)
A csonttan - A részletes csonttan - A törzs csontváza
90 A csigolyák. Farkcsont. 62, 63. Csigolyák fejlődése. 67, 68. 69. 70, 72. nak, processus costarius, megfelelő részek a harántnyujtvá- nyok mellett erősen megvastagodnak és a keresztcsonttal teljesen összenőnek. A keresztcsonthoz nőtt bordarészekből származnak a csont vastag oldalsó részei, partes laterales, melyeknek legömbölyített felső széle a linea terminalis hátulsó részé, pars sacralis lineae terminalis. A medencecsontokkal való összeköttetésre szolgál a fülalakú facies auricularis; e mögött a csont igen érdes, tuberositas sacralis. A nő keresztcsontja rövidebb, de szélesebb, mint a férfi keresztcsontja. A farkcsont. Os coccygis. A farkcsont nem egyéb, mint 3—4, esetleg 5 csenevészes csigolya, melyek egymással többnyire összenőttek. Az első farkcsigolyán még csökevényes harántnyujtványok és felső izületi nyujtványok, cornua coccygea, vannak. A többi farkcsigolyán nyujtványok már alig ismerhetők fel. A csigolyák fejlődése. A gerincoszlop legelső képviselője a gerinchúr, chorda dorsalis. A gerinchúr két oldalán vannak az úgynevezett őscsigolyák, proto vertebrae. Az őscsigolyák a törzs metameriájá- nak, szel vény ezettségének, legelső kifejezői; nem szabad azonban összezavarnunk a maradandó csigolyákkal. Az őscsigolyáknak semmi közük sincs a későbbi csontos csigolyákhoz, amelyek egészen más talajból fejlődnek. Az őscsigolyákból nem a csigolyák, hanem az izomzat és a gerinchúr körül a-gnég részekre nem tagolt, nem segmentált, összefüggő kötőszövet fejlődik. A gerincvelőidegek ezen kötőszöveten keresztül nőnek ki a gerincvelőből és csak később az idegek között alakúinak ki a már tagolt porcos csigolyák. A gerincoszlop tagoltságának tehát a gerincvelő páros idegei vetik meg az alapját. A chorda nemcsak hogy nem vesz részt a csigolyák alkotásában, hanem a csigolyák testének belsejében teljesen eltűnik; a gerinchúr helyét később csak a csigolyaközi porckorongok puhább magjai jelzik. A valódi csigolyák az atlas és az epistropheus kivételével három főmagból fejlődnek, melyekhez később még másodlagos csontosodási magvak, epiphysisek, járulnak. A három főmag közül egy a csigolyák testében, kettő két oldalt az ívekben alakul ki, úgy hogy az újszülött csigolyája három darabra szedhető szét. Ezen három főmagon később, a születés után jelentkeznek az epiphysis-magvak. Ilyen epiphysisek vannak a csigolya testének véglapjain, a tövis-^ és harántnyujtványok csúcsán, valamint a felső ágyékcsigolyák izületi nyujtványain és a processus mamillaresen. A hetedik nyakcsigolya haránt-
