Tellyesniczky Kálmán dr.: Az emberboncolástan tanulókönyve (Budapest, 1919)
A csonttan - A részletes csonttan - A törzs csontváza
88 A csigolyák. Vertebra prominens. 55. Ágyékcsigolyák. 46-48. vertebraliából kiinduló mély barázda van a nyakidegek számára, a sulcus nervi spinalis. A harántnyujtvány elülső része megfelel a processus costariusnak, vagyis nem egyéb, mint csökevényes nyaki borda, mely a csigolyával teljesen összenőtt, A hatodik nyakcsigolyán a harántnyujtvány elülső gumója erősebben kiemelkedik, ezt az erősebb gumót tuberculum caroticumnak nevezzük, mivel közvetlen rajta halad az arteria carotis communis. Az alacsony izületi nyujtványok nem függélyesek, hanem ferdén hátrafelé lejtenek. A tövisnyujtványok csúcsa két gumóban végződik. A hetedik nyakcsigolyát külön névvel, vertebra prominensnek nevezzük, mert ennek töyisnyujtványa hosszabb és feltűnően kiálló, a gerincoszlopon hátul jól kitapintható és látható is. A hetedik nyakcsigolyán a harántnyujtvány elülső gumója hiányzik. Az ágyékcsigolyák. Vertebrae lumbales. Az ágyékcsigolyákra jellemző a fovea costalis és a foramen transversarium hiánya. Testük nagy és babalakú. A csigolyaluk lekerített háromszögű, az izületi nyujtványok erősen kiállók és a rajtuk lévő izületi lapok medialisan és laterálisán görbültek. Az ágyékcsigolyák izületi lapjai úgy illeszkednek egymásba, hogy a felső csigolyának alsó izületi lapját, az alsónak felső izületi lapja veszi körül. A felső izületi lapok sagittalis irányban homorúak, az alsók pedig domborúak. A harántnyujtvány ok hosszúak, élőiről hátrafelé lelapítottak és nem felelnek meg a hátesigolya harántnyujtványainak, hanem ezek bordamaradványok, melyek az ágyékcsigolyákkal összenőttek és azért hasi bordának, processus costarius, nevezzük. A hátcsigolya harántnyujtványával azonos a processus costarius alapján kiemelkedő kis processus accessorius. A felső izületi nyujtvánvon még egy kis gumó van, amelyet processus mamillarisnak nevezzük. A tövisnyujtvány oldalt összelapított, egyenesen hátrafelé fut és nem gumóban, hanem élben végződik. Az utolsó ágyékcsigolya testének nyílirányú metszete ékalakú. Az atlas és az epistropheus. Az első nyakcsigolya az atlas, a fej hordozója, a fej tartó csigolya; az atlas és vele együtt a fej a második nyakcsigolyán forog," azért a második nyakcsigolyát fej forgató csigolyának, epistropheus, nevezzük. Az első két csigolya alakja lényegesen eltér a többi csigolya alakjától, mert az atlas testének csontmagja nem az átlássál, hanem az epistropheussal olvadt össze; az atlas ezen csontmagjából lesz a dens epistrophei, az epistropheus foga.
