Tellyesniczky Kálmán dr.: Az emberboncolástan tanulókönyve (Budapest, 1919)
A csonttan - A részletes csonttan - A törzs csontváza
A gerincoszlop. 85 A gerincoszlop. A gerincoszlop, columna vertebralis, egyrészt törzsünk Gerincszilárd vázának tengelye, másrészt a gerincvelő védelmezője. OS37°p‘ A gerincoszlop egyenes álláskor hátulról előre kétszer S alakuan hajlott. Különösen erős a hajlás az utolsó ágyék- csigolya és a keresztcsont határán; a gerincoszlop ezen előrehajlását promontoriumnák nevezzük. A promontorium fölött 24 valódi csigolya és 22 csigolyaközi porckorong van. A csigolyák, de különösen azok teste felülről lefelé mindinkább nagyobbodik és vastagodik. A promontoriumban a gerincoszlop a legszélesebb és legerősebb; a promontoriumtól lefelé igen gyorsan gyengül; az utolsó farkcsigolya már csak borsó formájú kis csont. A gerincoszlop görbületeit csak oldalról nézve láthatjuk. A gerincoszlop görbülete a mellen és a medencén előrefelé homorú, a nyakon és az ágyékon előrefelé domború. Két-két csigolya teste és íve között lyukak a gerinccsatornába vezetnek, ezek a csigolyaközi lyukak, foramina intervertebralia. intervene Élőiről nézve a negyedik és ötödik hátcsigolya teste a leg- t>raiia. keskenyebb. Ettől felfelé a csigolyák teste az első nyak- csigolyáig igen kevéssé, ellenben lefelé a promontoriumig jelentékenyebben nagyobbodik. A harántnyujtványok legke- vésbbé az alsó hát- és a felső nyakcsigolyákon nyúlnak oldalfelé. A hatodik nyakcsigolya harántnyujtványán van a tuberculum caroticum. Az első nyakcsigolya, atlas, haránt- nyujtványa szintén jelentékeny hosszú. Hátulról a tövisnyujtványok meglehetősen függőleges vonalát látjuk. Mellettük kétoldalt a háti barázdák, sulci dorsales, d0r“áíés. fekszenek. Ezekben látjuk a csigolyák hátulsó íveit, melyek különböző magasságúak és különböző tágasságu réseket, spatia intercruralia, fognak közre. Ezek a rések a hát felső részén és a nyak alsó részén szűkebbek; tágak alul az ágyékcsigolyák között, ahol érzéstelenítő oldatokat fecskendeznek be. Legtágabb a rés legfelül az első és a második nyakcsigolya között. A gerinccsatorna, canalis vertebralis, a foramen occipitale c°actr0'"nca magnummal kezdődik és az egymás után sorakozó csigolyaívek és csigolyatestek fogják közre. A gerinccsatorna a keresztcsont hiatus sacralisával végződik; követi a gerincoszlop görbületeit. A csatorna mindkét oldalán fekvő nyilásokon, foramina intervertebralia, keresztül erek és idegek haladnak. A gerincoszlop különböző részeiben a gerinccsatorna alakja és nagysága változik. Fent a nyakon a legszélesebb. Az ötödik nyakcsigolya magasságában keskenyebb, a hetedik nyakcsigolya és a felső hátcsigolyák magasságában orsószerüen kiszélesedik; harántmetszete a nyakon legömbölyített háromszögletű. A hát közepén igen keskeny és harántmetszete szabályos köralaku. Az ágyéktájon ismét háromszögletű, melynek alsó részében másodszor jelentékenyen kitágul. A keresztcsontban gyorsan
