Tauszk Ferenc dr.: A belgyógyászat alapvonalai (1913)
Fertőző betegségek - I. Heveny-fertőző belső betegségek
48 Malaria. a lumbalpunctiós tűn keresztül a kibocsátott folyadék helyébe, esetleg intravénásán. Adag 10—20 cc. több Ízben. A serum ártalmatlanságát tekintve, e kezelés megpróbálása ajánlatos. Váltóláz. Malaria. Kóroktan. A malaria sajátos lázrohamokban jelentkező fertőző betegség, melynek okozója a Laveran által 1880-ban fölfedezett egysejtű állati élősdi protozoon a malaria plasmodiuma. Azon régi tapasztalatok, amely szerint a malaria nem contagiosus természetű, hanem helyhez kötött ú. n. miazmás bántalom, tökéletes magyarázatra találtak Ronald Ross útján, aki fölfedezte, hogy a malaria kettős fejlődési cyklusban éli le életét. Az egyik cyklus a megtámadott ember vérében folyik le, a másik pedig bizonyos vérszívó szúnyogok szervezetében; a fertőzés minden esetben szúnyogok közvetítésével megy át az emberre, amelyeknek belsejében a plasmodium bizonyos határozott, rendkívül komplikált fejlődésen megy át. E plasmodium ezen fejlődését „exogénnek“ nevezzük az állati testben lefolyó endogén fejlődéssel ellentétben; amaz sexuális, ez asexuális jellegű. A malaria plasmodiumának 3 különböző fajtája ismeretes, amelyek 3 különböző váltóláz formának felelnek meg. Fölismerésük céljából vagy akként járunk el, hogy a vér- csöppet minden kezelés nélkül native vizsgáljuk tárgy és fedőlemez között, mikor a vörös vérsejtek belsejében fölismerjük a színtelen, szabálytalan, néha pigment rögöket tartalmazó plasmodiumot, vagy a vért kevés 0.6% CINaban oldott methylenkékoldattal keverjük, vagy végül, ha a vérből száraz készítményt készítünk, és azt Löffler, vagy Man- son kékjével, vagy Giemsa szerint megfestjük. A betegség különböző stádiumában más és más alakokat találunk a vérben: legjobb a lázrohamot megelőző 5—6. órában venni a vizsgálandó vércseppet, mert akkor legnagyobb a górcsövi különbség az egyes fajták között.
