Tauszk Ferenc dr.: A belgyógyászat alapvonalai (1913)
Húgyszervek betegségei
Ren migrans. 353 pyelitishez társuló lob klinikai tünetei is inkább cysto- pyelitis által föltételezettek. Ha a működésre képes vesefelület nagyon megkisebbedett, vagy a vizelet lefolyása akadályozott, uraemia léphet föl. Ila a lob 'a pararenalis kötőszövetet illeti, a kórkép igen súlyos. Intermittens lázak lépnek föl. A betegek igen heves, az ágyéktájékban székelő, az alsó végtagokba kisugárzó fájdalmakról panaszkodnak. Csakhamar az ágyéktájékon egy nyomásra érzékeny, homályos hullámzást mutató elődomborodás képződik. Más esetekben a daganat mellfelé terjed, a hasban kitapintható resistentia alakjában. A tályog önkényt megnyílhat és a geny az ágyéktájbőrön ürül ki, ami aránylag a legkedvezőbb eshetőség, míg ha a geny a szabad hasürbe, co- lonba, a szomszédszervek egyikébe tör, a prognosis igen súlyos. Therapia. Fő a prophylaxis, mely kivált a hólyaglol) kezelésében áll. Pyaemiánál az universalis kezeléssel szemben a localis kezelés háttérbe szorul. Ahol csak lehetséges, sebészi beavatkozás van helyén. Vándorvese. Ren migrans. Kóroktan. A vándorvese kivált gyakran észlelhető olt, hol a zsírtok megapadt, a hashártya, hasfalak, mint a vese rögzítő készülékei ellazullak, tehát főleg többször szült nőknél és mint az általános enteroptosis részjelensége. Előmozdítják fejlődését az erős fűzés, a magas sarkú cipők okozta rendellenes testtartás, súlyos ruhák viselete (Korányi Fr.), nehéz munka, trauma, valamint oly daganatok, melyek a vesékre felülről nyomást gyakorolnak, vagy azt alulról vongálják. Vándorvese gyakoribb a jobboldalon. Kórtünetek. Igen sokszor a vándorvese kellemetlen tünetet egyáltalán nem okoz. Máskor a betegek á hasban székelő vongálási érzésről, hányingerről stb. panaszkodnak, Tauszk: Belgyógyászat. 23
