Tauszk Ferenc dr.: A belgyógyászat alapvonalai (1913)
Húgyszervek betegségei
A vesebántcilmak kór- és tünettana. 337 mondja, nem gázalakú bomlástermékek befolyása alatt jön létre, melyek kiválasztása a vesék hiányos működése folytán tökéletlen. Az uraemiánál tehát a szervezetnek visszatartott húgyalkatrészek általi mérgezésével állunk szemben, bár nem egy anyag az, amelyre az uraemiát vissza kell vezetni, hanem minden valószínűség szerint többféle vegyület együttes hatására kell gondolnunk. Megegyezik evvel azon tapasztalati tény, hogy az uraemia föllépése a vizelet mennyiségének és különösen a fehérjebomlás-termékek kiürülésének (Kövesi, Roth—Schultz) csökkenésével az esetek többségében összeesik és nem dönti meg azon kivételes eset, hol bő vizelet mellett lép föl az uraemia, mert ilyenkor föltehető, hogy bő diuresis dacára a kiürített vegyi alkatrészek meg vannak fogyva, vagy hol csökkent vizeletmennyiség dacára az uraemia kimarad, mert ekkor a húgyalkatrészek nyilván a bőrön, gyomron (hányás által), beleken át üríttetnek ki. A kisérletezők túlnyomó része a húgyanynak tudja be a főszerepet az uraemia létrejötténél, míg mások az extractiv anyagokat, továbbá különösen a kálisókat, ismét mások a fehérje emésztésnél képződő alkaloidszerű anyagokat tekintik az uraemia okául. Frerichs föltevése szerint nem húgyany okozza az uraemikus tünetcsoportot, hanem a vérben foglalt ferment hatása alatt belőle képződött szénsavas ammóniák. Ascoli a vese szövetének elpusztulása által keletkezett anyagok (nephrolysin, nephrotoxin) hatására vezeti vissza. Traube szerint az uraemia acut agyvizenyő által föltételezett agyanaemia által okoztatnék. Az uraemia klinikai tünetei hol enyhébbek, hol súlyosabbak. Az enyhébbek néha a súlyosabbakat csak megelőzik, máskor hosszú időn keresztül állnak fenn, amidőn chronicus uraemiáról szólunk. Az uraemia enyhébb alakja tartós főfájásban, somnolentiában, szapora légzésben, görcsös felböfögésben, hányásban, körülírt rángásokban, nagyfokú légzési nehézségekben (asthma uraemicum), makacs hasmenésben (Hirschler szerint a bélben képződött szénsavas am- Tauszk: Belgyógyászat. 22
