Tauszk Ferenc dr.: A belgyógyászat alapvonalai (1913)
Fertőző betegségek - I. Heveny-fertőző belső betegségek
16 Diphtheria. adunk, ha nem, várunk 12 órát, amikor is a LöfTler-kultura megadja már a biztos diagnózist. A gyanús váladék megfelelő csőben postán is beküldhető a legközelebbi vizsgáló- állomásig. A fertőzésnek forrása minden esetben a beteg ember, illetve a bacillus-gazda; még pedig vagy direkt úton jön létre az ú. n. érintkezési infectió, vagy indirekt úton (ruhane- müek, ágynemű, ápoló személyzet, a beteg környezete útján) kerül a bacillus a felső légutakba és ott — rendesen a ton- sillára tapadva elszaporodik. Egyes egyének a fertőzés ellenében már természettől fogva is erős védettséget mutatnak, mások ellenkezőleg egyszeri átszenvedés után sem mutatnak immunitást. A diphtheria főleg a gyermekek betegsége, de felnőtteknél is előfordul. Leggyakoribb localisatioja a torok- és garat-ür, ezután az orr ürege; ritkább a conjunctiva, a dobür, a vulva, a bőr, a bél fertőzése; a régen fölöttébb gyakori sebdiphtheria ma — az asepis korszakában — nem észleltetik. Kórbonctan. Minden croupos-diphtheriás lob lényege rostonyás izzadmány képződésében áll, mely vagy szürkés fehéres, szívós, de aránylag elég könnyen levonható hártyák alakjában fedi a hámtól fosztott nyákhártyát (croup), vagy magába a nyákhártya szövetébe terjed, annak elhalását idézvén elő (diphtheritis). A croup és diphtheria között kórbonctaniiag sincs lényeges különbség, előbbi a megbetegedés könnyebb, utóbbi annak súlyosabb alakja. A felhám tönkremenése hozzájárult a rostonyás izzadmány képződéséhez, melyhez a kivándorlóit fehér vérsejtek törmelékei is hozzájárulnak. Croup esetén gyógyuláskor a hártya leválása után a felhám regenerálódik, míg diphtheria esetén a tönkrement nyákhártyaszövet demarkáló genye- dés útján kiküszöböltetik és a gyógyulás hegszövetképződés útján jön létre. A szívizomzat gyakran zsíros vagy viaszos elfajulás képét mutatja. Kórtünetek. A lappangúsi időszak (st. incubationis)
