Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
417 Itiathiae notitia clarissimus. Levelezésben állott korának számos humanista tudósával, elsősorban Krafftheimi Crato János (1519—1586), boroszlói városi orvossal, Raphanus Vencellel (Venceslaus Raphanus), Monavius Péterrel, Scholtz Lőrinccel stb., a magyar Jordán Tamással, Zsámboki Jánossal, Melius Juhász Péterrel stb., Levelei közül 38 orvosi tartalmú; ezeket Crato leveleivel együtt Scholtz Lőrinc adta ki először 1598-ban (W. I. 33—39; Haeser II. 68; M. L, II. és 111. k; Goldzieher i. h; Puschmann-Pagel-Neuburger: Handbuch der Geschichte der Medizin, II. k. 15., 704. stb). Ezek a levelek tanúskodnak Dudith orvosi ismereteiről; bennük Hippokrates hívének mutatkozik, kikel a Go/enos-féle pulsustan, főleg pedig az ad absurdum vitt uroskopia ellen; erről így ír Kom (Puschmann-Pagel- Neuburger, II. k. 704. lap): »Es war begreiflich, dass sich namenlich seit dem 16. Jahrhundert ehrliche Aerzte und verständige Laien, wie der Bischof Dudith von Horekowicz gegen dieses Treiben wandten und eine wissenschaftliche Behandlung der Urinlehre anstrebten.« Dudith már a verulami Bacon előtti időben hangoztatta a tapasztalatszerzésnek jelentőségét az orvostudományban (Goldzieher i. h. 610. lap). Dudithnak számos levelét őrzik a Magyar Nemzeti Muzeum kézirattárában, valamint a lengyelországi levéltárakban is. (Costil Pierre: André Dudith humaniste hongrois 1533—1589. Sa vie, son oeuvre et ses manuserits grecs. Paris, 1935. Société d’Édition »Les Belles Lettres«.) 3. i entebb említett harmadik, legne\ ezetesebb magyar humanista-orvos Zsámboki János (1531 —1584) volt, akinek életével és működésével szintén sokan foglalkoztak, legújabban Magparp-Kossa (M. I. 225., II. és III. több helyütt) és Bálint Nagp István; ez utóbbi több meggyökerezett tévedést igazított helyre (Orvosi Hetilap, 1929. év, 408. és 438). A szerzők különbözőképen (Sambucus, Sámboky stb.) írják a nevét. Nagyszombatban született; már gyermekkorában feltűnt tudomány- szomja (puerum incredibili prorsus litterarum amore flagrare írja róla Weszprémi); Németországban, Eranciaországhan, Svájcban és Olaszországban tanult; Páduában szerezte meg (1555) az orvosi licenciatust. 22 évig vándorolt külföldön, míg végül 1564-ben letelepedett Bécsben, ahol II. Miksa császár *és magyar király szívesen látta és kinevezte őt udvari tanácsosának, orvosának és történetírójának. Munkakedve az udvari könyvtárba vonzotta őt, udvari könyvtáros szeretett volna lenni, »de ebben az osztrák udvari emberek megakadályozták, különösen Blotius Hugó udvari könyvtáros, akit pedig legjobb barátjának gondol és leveleiben állandóan amico meo singulari titulál«. (Bálint Nagp István). Bécsben orvosi gyakorlatot is folytatott, ezt viszont a bécsi orvosok irigyelték tőle és jogosulatlan orvosi gyakorlat címén feljelentették őt a bécsi orvostudományi karnál. Medicus medicum odit. 1567-ben megnősült, feleségül vette Egerin Kálmán pozsonyi jómódú vaskereskedőnek leányát, Krisztinát, akitől három gyermeke született: egy fiú és két leány. Bécsi lakása mindig nyitva állott magyarországi barátai előtt. Saját és felesége vagyonát drága tudományos kéziratok és könyvek vásárlására, valamint könyvek kiadására fordította. Minthogy pedig a bécsi ud- \ ártól szolgálatáért címeknél egyebet nem kapott, családjának fenntartása érdekében és a szegénység elkerülésére eme rendkívül becses kéziratgyüjteményét és könyvtárát utóbb eladta a bécsi udvari könyvtárnak, de a vételárt nem kapta meg, úgyhogy teljes szegénységben halt meg Bécsben. így jutott a jelenlegi bécsi Nationalbibliothek a 2618 nyomtatott kötetből és 600 codexből álló Zsámboki-féle gyűjteményhez, mely ma is egyik legbecsesebb kincse eme könyvtárnak. Rendkívül becses volt Zsámbokinak éremgyűjteménye is. (Faludi Géza: Sámboky János éremgyűjteménye, a Numizmatikai Közlöny 1933—1934. évi XXXII XXXIII. évfolyama). Zsámboki a legnevezetesebb humanista-orvosok egyike. Baráti viszonyban és levelezésben állott korának legkiválóbb tudósaival, így Cratoval, Lasiusszal, a magyarok közül Dudithtal, Purkircherrel, Oláh Miklóssal, Istvánffyval, Verancsics- csal és a többivel, akiknek egy részét Weszprémi közli (W. III. 322—348). Igazán polyhistor volt. Kortársai »monstrum eruditionisnak« nevezték, Weszprémi pedig azt írja róla (W. HL 190. lapon), hogy »litterarum in Hungária virorum princeps«. Jól tudott görögül, tizenegy nyelven volt tökéletes járatos (Szinnpei). Orvostörténelmi nevezetességű az Icones veterum et aliquot recentiorum Medicorum ac Philosophorum cum encomiis tetrastichis című műve, mely 1574-ben jelent meg Antverpenben. Másik igen becses munkája az Emblemata et aliquot Numi antiqui című mű (1564), mely 6 kiadásban, köztük francia nyelven is megjelent: ez a munka Zsámbokinak különböző személyekhez intézett rövid költeményeit tartalmazza és arcképekkel van ékesítve, a végén Zsámboki éremgyűjteményének legbecsesebb darabjait is ismerteti; ezt a részt szintén ábrák ékesítik. Zsámboki kiadta néhány ókori és korabeli szerző művét, így többek között Ranzanusnak Epitome Rerum Ungaricarum c. művét (1558), melyet Zsámboki maga kiegészített, továbbá Mátyás király történetírójának, Bonfininek Rerum IIungar. Decades III. c. Az orvostudomány története 27
