Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
C. A görög és római orvostudomány
nagybátyja: egész életében olvasott, étkezés vagy fürdés közben pedig felolvasást hallgatott. Utazásaira magával vitte a könyveit és titkárát s vele jegyzeteket készíttetett. Nagy olvasottságának terméke a természet- tudományi, orvosi és egyéb tárgyú eneyklopaediája. Ez a mű 37 könyvből áll és 20.000 említésre méltó tárgyról szól. Érdekes ismeretek bányája ez: igen terjedelme^ de — sajnos! — igen kritikátlan is. Plinius mindent úgy írt meg, ahogyan azt valahol olvasta. Sok szerzőt idézett, de nem vizsgálta meg nézeteiknek valódiságát. A középkorban egyike volt a legszívesebben olvasott íróknak. Midőn a könyvnyomtatást feltalálták, azonnal kinyomatták a Historia naturalist, mindjárt a biblia után, az 55. ábra. Magyarországon talált római orvosságos edények és üvegből készült ex voto szem. (Magyar Nemzeti Múzeum,) 1469. évben, tehát még korábban, mint Celsus könyvét. Plinius nagy érdemeinek elismerése mellett mindjárt meg kell jegyezni, hogy a természet- tudományok és a gyógyászat terén a középkorban és később elterjedt sok zavaros ismeretnek épen ő volt a forrása. Rómában a keresztény korszak kezdetén, kapcsolatosan az encyk- lopaedikus jellegű kézikönyvek írására irányuló hajlandósággal, orvosi zsebnaptárszerű receptgyűjtemények is keletkeztek. Ilyent írt Scribonius Largus (terjedelmes író), aki gyűjteményében 271 receptet tett közzé: ezek a testrészek szerint vannak csoportosítva, a fejtől a lábig. Néhány e féle gyűjtemény valószínűleg verses volt. Sok ilyen előírás évszázadokig fennmaradt, mint pl. a híres térjék készítéséről szóló; a térjék állítólag egyetemleges ellenméreg volt és 60 alkatrészből állott. Az I. századból K. u. való Dioskurides római katonaorvosnak nagy műve a gyógynövényekről. Ez módszer és bírálat szempontjából ellentéte Plinius Historia naturalis-änak. Dioskurides valamennyi részletével együtt, egészen leírja a növényeket, közli a synonymákat, ismerteti a gyűjtés módját, a hamisítást, felöleli a gyógyszerek előállításának módjait, az adagolást, a hatásmódot és mindenben époly világos, mint kritikus. Főleg a növényvilágot ismerteti, nem feledkezvén meg azonban az ásvány- és állatvilágról sem. Ez a mű hosszú évszázadokon át felülmúlhatatlan maradt és Keleten (Neuburger szerint) állítólag még manapság is táltoskönyvnek tartják.
