Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
C. A görög és római orvostudomány
83 lyeket manapság anyagcserebetegségeknek neveznénk, és amelyek Rómában a K. u. I. században, a mértéktelen evés és ivás következtében a jobbmódúak körében nagyon gyakran jelentkeztek, a methodikusok saját methodusukat alkalmazták, a koplaltatást és ez a szervezet teljes átlényegüléséhez (metasyncrisis vagy recorporatio) vezetett.1 A sebészetben négy communitast különböztettek meg a methodikusok; 1. Idegen testek, amelyek kívülről hatoltak be, — ezeket el kell távolítani. 2. Helyzetváltozások, pl. törések és ficamodások — ezeket helyre kell igazítani. 3. Idegen képletek, pl. csomó, tályog — ezeket el kell távolítani vagy meg kell nyitni. 4. A testrészek meg nem felelő elrendezése, pl. fejlődési hibák, fekélyek stb. — ezeket meg kell változtatni és ki kell egészíteni. Noha a methodikusok lenézték az anatómiát, a sebészetet mégis sikeresen művelték. Legkiválóbb képviselőjüknek, az ephesosi Soranosnnk (methodicorum princeps), igen nagy érdemei vannak az ókori szülészet és nőgyógyászat terén. A női betegségekről írt, napjainkig majdnem hiánytalanul fennmaradt müve, igen jeles alkotás, egyike az ókor legKiválóbb orvosi műveinek. Soranos nem szívesen fordul azokhoz a mindenféle babonákhoz, amelyek mindig leginkább a szülészetben uralkodtak: a mágneshez, a szülést siettető amuletekhez stb. Hasonlóképen ellensége volt a durva szülészeti módszereknek is, amilyen az asszonyi testnek rázogatása vagy létrára húzása; ő külön szülőszéket ajánlott. A nehéz szülést mechanikai akadályoknak tulajdonította (ezt a methodikusok általános mechanikai elmélete hasznosította is), mint amilyenek a szűk csípők (= szűk medence), a nemi részek rendellenességei, a magzat rendellenes fekvése, a szülőnő előrehaladott kora (idős, először szülőnő). Kimondja, hogy a magzat rendellenes fekvése esetében fordítást kell végezni, ha pedig ez nem sikerül, embryotomiát. Soranos számos műszert is említ, ilyenek a tükör, katheter, dilatatorok, embryotomiai műszerek, méhfecskendők stb. Hasonlóképen bőven adja elő a gyermekorvostant is. XIII. AZ ENCYKLOPAEDISTÁK. Bár a görög orvostudomány tagadhatatlanul nagy sikereket ért el Rómában, a római hagyomány iránt való engedelmesség és tisztelet mégsem engedte meg, hogy vérbeli rómaiak az orvosi foglalkozásnak szenteljék magukat és versengjenek kalandorokkal, felszabadítottakkal vagy rabszolgákkal; ezek közül került ugyanis ki a legtöbb orvos. Az orvosi mesterségnek a lenézése azonban legkevésbé sem vonta maga után magának az orvosi tudománynak a lebecsülését. Ellenkezőleg, a rómaiak a maguk gyakorlati érzékével kellően értékelték mindazt, aminek gyakorlati haszna volt a mindennapos életben. Cicerónak, Senecdnak és másoknak műveiben számos kifejezés igazolja, hogy ők sok orvosi művet teljesen megértettek és hogy korántsem voltak járatlanok az orvosi tudományban. A művelt római patríciusok általában, műkedvelésből sok mindennel foglalkoztak, 1 Nem különbözik ez semmiben sem Tarnawski-nak Kosówban alkalmazott, valamint Lehmann-nak és másoknak mai módszerétől. 6'
