Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
C. A görög és római orvostudomány
65 Sabb természettudományi míivei a következők: Az állatok keletkezéséről, Az állatok részeiről, Az állatok természetrajza. Sok bölcsészeti műve közül szempontunkból legfontosabb az Organon, a tudományos gondolkozás módszertanának szentelt mű. Aristoteles a természettudományi alaktan, az összehasonlító bonctan, a rendszertan és a philosophia sok fejezetének megalkotója, amelyeket kerek rendszerben ad elő. Ő volt az első, aki az akkor ismert állatokat (körülbelül 520 ma élő fajt) mind leírta és bizonyos rendszerbe foglalta; ezenkívül mindegyikről elég sok biológiai, fejlődéstani és állattani ismertetést is közöl. Aristoteles véleménye szerint a magasabb rendű, a »tökéletes« állatok, szülőktől származnak, ellenben a »tökéletlen« állatok, így a férgek, rovarok, puhatestűek, igen gyakran másként, szülők nélkül, mintegy maguktól keletkeznek: pl. a húsból férgek fejlődhetnek; az emberi testből tetvek és bolhák keletkezhetnek, az emberek és állatok beleiben maguktól jöhetnek létre ott élősködő férgek stb. Az élő lényeknek maguktól (szülők nélkül) való keletkezéséhez az éltető légvétel, a világlélek járul hozzá s ez egészben véve a maga módja szerint szintén élő szervezet. Azoknak a változásoknak mérlegelése, amelyeknek a csíra fejlődése közben alá van vetve és ezzel együtt Platon bölcsészeti problémái indították Aristotelest biológiai bölcsészetének megalkotására, ebben pedig a szervezet fogalma és a fejlődés fogalma áll az előtérben. Aristoteles igyekszik Platon dualismusát (változékony világ és eszmevilág) leküzdeni, de egyszersmind össze is egyeztetni a többi görög bölcsészeti rendszerrel; mindent átalakít az ő tulajdon felfogásának megfelelően és az akkori biológiával együttvéve egy rendszerbe olvaszt össze. Aristoteles anyagi alapot tételez fel a világon, de ez pusztán lehetőség, amelyből tényleg csak akkor keletkezhetik valami, ha az anyag valamilyen formát ölt. A márvány pl. csupán anyagi lehetőség, belőle a szobrász még csak faraghat tényleges szobrot, ha megfelelő formát ad a márványnak. A növény csírája vagy az állat magzatja még csak lehetőség, amelyből a tényleges növény vagy tényleges állat csak kifejlődhetik. Minden fejlődésnek van alávetve. Az anyag szenvedőleges tényező, de benne lappang a legkülönbözőbb formák felvételére való hajlam. A formák tökéletessége különböző: a kevésbé tökéletes forma tökéletesebbet ölt, tehát a magasabb rendű formának anyaga. Ily módon a fejlődésnek olyan lépcsőzetét lehetne felállítani, amelynek legalsó fokán lenne a merő, kialakulatlan anyag, legmagasabb fokán pedig a tiszta, tökéletes forma, a tökéletes, örök, változatlan, mozdulatlan, önmagáért való lét, minden mozgásnak oka, a testtelen, tiszta gondolat és öntudat, vagyis — az isten. Ez a monotheismu s-nak első világosan érthető meg- iogalmazása. A világegyetem és minden, ami benne van, az anyagnak az isten felé irányuló vágyakozásából keletkezett. Az anyag mozgást kap, de önmaga nem képes mozgást előidézni. Isten csak mozgásba hoz, de önmaga mozdulatlan; az anyag és isten között a dolgok egész lépesőzete van, melyek egyaránt felvesznek és közölnek mozgást és amelyeknek összességét Aristoteles (pvotg-nek (physis), természetnek nevezi. Az élet különböző formákat ölthet a természetben, e mellett minden magasabb rendű formája magában foglalja az alsóbb rendüeket mind. A legfontosabbak a következők: 1. A táplálkozás, amely elsősorban a növények sajátsága s ezeknek más sajátságuk nincsen. Ez a tengéleti lélek. 2. Az érzékenység; ez az állatok sajátsága, amelyek a megérzésre rendesen mozgással válaszolnak. Ez az érző lélek. Az orvostudomány története. 5
