Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
C. A görög és római orvostudomány
60 betegségek, továbbá a sérülések sebészete. A fieamodásoknak, töréseknek és fejsérüléseknek Hippokrates müveiben ismertetett gyógymódjait azóta, hosszú évszázadokon át mintaszerűeknek tekintették. A kötözéstan annyira tökéletes volt, hogy nemcsak a célszerű, hanem a szép kötésnek (a mai napig is híres mitra Hippocratis — sapkakötés a koponyán!) módját is tanították. A nagyobb műtétek közül végeztek trepanatiot, mellkascsapo- lást (thoracocentesis), hasüregcsapolást, tályog esetében vesemetszést (nephrotomia), operáltak aranyeres csomókat, végbélsipolyt, orrpolypu- sokat és sok mást. Az agyvelő, a szív, a rekeszizom, a máj, a gyomor, a belek és a húgyhólyag sebeit Hippokrates halálosaknak tartja. Az ő sebészete kerülte azokat a műtéteket is, amelyeknél nagyobb ereket kellett volna átvágni, (mint pl. a végtagcsonkításnál) ; ezeket a görögök még nem tudták lekötni. Vérzés esetében alkalmaztak ösz- szehúzó szereket (stypticumo- kat), a végtag magasba való emelését, hideget, tamponá- lást, nyomást, nyomókötést, tüzes vasat. A Corpus Hippocrati- cumban külön mű szól az orvosról s ez az akkori orvosi rendelőintézetet vagy helyesebben műhelyt (iarpeiov — iatreion) írja le. Akkoriban ilyen rendelőintézetek nagy számban voltak Görögországban, legalább is a műveltebb városokban. Ezek legnagyobbrészt külön e célra emelt épületek voltak, könnyen hozzáférhető széles bejárattal, jó világítással s rendesen néhány helyiségből állottak. Ezekbe az intézetekbe gyakran a betegek bizonyos időre még be is feküdhettek. Az utca felé volt egy nagyobb világos szoba, ebben fogadták a betegeket és végezték a műtéteket. Az* említett műben számos utasítás van arra vonatkozólag is. miként kell a betegnek ülnie vagy feküdnie, hol kell az orvosnak állnia, milyenek legyenek a körmei, milyen legyen a megvilágítás, hogyan kell alkalmazni a kötést, a borogatást, a sínt. Hippokrates műszertára bővében volt a műszereknek: voltak benne sondák, lapocok és különböző alakéi kis kanalak, kampók, tűk, lándzsák, különböző összetett kis kések, reszelők, tapaszok, csövecskék (melyeket állati hólyaggal felszerelve fecskendőkként is használtak), katheterek, végbéltükrök, foghúzók, szivacsok, köpülyök (rézből, üvegből vagy szaruból) stb. Az éles műszerek bronzból voltak, a többieket ónból, ólomból vagy kemény ötvözetből készítették, mert az indusok acélját nem ismerték az ókori Görögországban. ■10. ábra Csigolyaficamodás helyreigazítása, Azon kéziratos magyarázatból vett ábra, melyet kitiumi Apollonius irt Hippokratesnek a ficamokról szóló munkájához. (Meyer-Steineg és Sudhoff könyvéből.)
