Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
F. Befejezés
608 egyszerre nagyon magasra vinné fel. Ez a két görbe azonban sokkal inkább eltérne a valóságtól, mint az a görbe, amelyet mi rajzoltunk meg. Ámbár az orvostudomány teljesítő képessége rendkívül emelkedett az utolsó időkben és egyes betegségek egyre kevésbbé fenyegetőkké válnak. az orvostörténelem mégis kénytelen megjegyezni, hogy a történelem folyása, a gazdasági viszonyok fejlődése, a technika haladása olykor mégis, ellenkezőleg, a betegségek elterjedéséhez járul hozzá. így, a trachomát Napoleon egyiptomi hadjáratával hozták be Európába, Dél-Amerikában jelenleg terjed a poklosság, pedig ott hajdanában egyáltalán nem is ismerték; a repülőgépeken jelentékeny távolságra költözködnek át a szúnyogok, amelyek nem egyszer mocsárlázzal, sárgalázzal fertőznek meg egészséges vidékeket. A gyógyító szerek kiválasztásában a történelem folyamán, mint tudjuk, két felfogás küzd egymással az elsőbbségért: az empirismus és a rationalismus. Előadtuk e küzdelem fejlődésének különböző szakaszait.1 Megmondtuk, hogy a XIX. század második felében, amidőn a ra- tionalismus mérsékelt, empirikus, az empirismus pedig tudományos, ra- tionalistikus lett, az empirismus és a rationalismus között kezdetben meglevő éles ellentét megenyhült, sőt olykor talán teljesen meg is szűnt. Sőt talán beszélni lehetne a két szélsőséges álláspont közti különbség teljes kiegyenlítődéséről és a küzdelem befejezéséről is, ha ugjmnez az összeütközés időről-időre nem éledne fel ellenállhatatlan erővel az egymást követő orvosi nemzedékek között. A kiváló emberek életrajzai mindig tanulságosak. Ezek nem egyszer felülemelkednek az átlagos mértékeken és megdöntik az általánosan elfogadott szabályokat. Ila szemügyre vesszük azokat a korhatárokat, amelyek között az emberi elme már és még tevékeny, akkor a történelemben érdekes példáira bukkanunk e határok mindkét irányú eltolódásának: Avicenna 10 éves korában betéve tudta a koránt; Leibniz 15 éves korában az erdőben bolyongott ingadozva a teleológiai és mechanikai világnézet között; 20 éves korában a jogtudományok doktora lett és nem fogadta el a felajánlott egyetemi tanszéket; Newton 24 éves korában tette legfontosabb felfedezéseit; Haller 9 éves korában görög és héber szótárt írt és több mint 2.000 életrajzot gyűjtött össze, 19 éves korában orvosdoctor lett, 29 éves korában pedig tanszéket kapott; Schelling 23 éves korában kiváló munkák szerzője volt és tanszéket vett át; Mill Stuart János 3 éves korában kezdte tanulni a görög nyelvet, a számvetést és a nyelvtant; később elmondhatta, hogy általában 25 évvel megelőzte egyidős társait a tudományokban; Müller János 26 éves korában kapott tanszéket; Virchow és Helmholtz pedig 28 éves korukban. Sniadecki András 29 éves korában lett a vegytan tanára Vilnában. Annak a kornak a felső határa, melyben az emberi elme még javában tevékeny volt, sokszor eltolódott előre: Morgagni 79 éves korában adta ki korszakalkotó müvét; Kant akkor kezdte közzé tenni legfontosabb müveit, amikor már átlépte a 60. évet és még javában alkotott, mikor átlépte már a 70.-et; Virchow még 80 éves korában is tudományosan dolgozott; Hapeni 85 éves korában ott volt a párizsi Académie de Médecine minden ülésén és fiatalos buzgalommal vett részt a vitákban; Ramon p Cajal 82 éves korában halt meg és élete végéig tevékenykedett intézetében: Dpbowski Benedek 97 éves korában halt meg és majdnem élete végéig adott ki tudományos munkákat; Pavlov Pietrovics Iván, a még ma is élő és állan1 V. ö. fentebb a 71—75, 505—506, 519—522, 527—528. lapokkal.
