Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
F. Befejezés
F. BEFEJEZÉS. LVI. AZ ORVOSTÖRTÉNELEM TANULSÁGAI. Az orvosi tudomány minden időszakban kifejezője a politikai és társadalmi viszonyoknak, a bölcsészeti áramlatoknak, a természettudományok állásának és a kiváló orvosok működésének. A politikai és társadalmi viszonyok, az uralkodók oltalma, a kormányviszonyok mindig nagy befolyást gyakoroltak az orvos- tudomány állapotára és fejlődésére, olykor gátló, máskor serkentő és alkotó befolyást. Nem beszélve az ókori és középkori időkről, amelyekről nincsenek mindig pontosab adataink, foglaljuk össze az újabb korokat. Láttuk a francia királyok jótékony befolyását a sebészet fejlődésére Francia- országban: ez a befolyás okozta, hogy Franciaország pár századon át vezetőszerepet vitt a sebészet terén. Fordítv a történt Hollandiában a X\ III. században, mert itt felekezeti politikát folytattak. Boerhaavenak, egész Európa tanítójának híre, közvetve pedig Leiden és Hollandia akkori híre egyszerre véget ért Boerhaave halálával, mert a protestáns kormány nem engedte meg, hogy a katholikus erőket igénybe vegyék és ennek következtében két katholikus hollandi tudós, Boerhaave legkiválóbb tanítványai, van Swieten és de Haén, nem Hollandiában, hanem Ausztriában fejlesztették tovább mesterük tanítását. Ausztria a XVIII. század közepétől fogva az az ország, amelyben a kormány hathatós támogatásban részesíti az orvostudományt, ennek köv etkeztében Bécs csakhamar elsőrendű tudományos és gyakorlati gócponttá válik ezen a téren. A régibb klinikai iskola (v. Swieten, de Haén, Stoll, Frank Péter János), a fiatalabb kórbonctani iskola (Rokitansky, Skoda), továbbá az orvosi szakmák, a belgyógyászat (Oppolzer, Nothnagel, Nens- ser), a sebészet (Billroth), a bőrgyógyászat (Hebra), az orr- és gégegyógyászat (Tiirck, Schrötter, Chiari), a fülorv ostan (Politzer, Urbantschitseh, apa és fia) stb. fényes kifejlődése — mindmegannyi gyümölcse az osztrák kormány céltudatos politikájának; Bécs az orvosi tudás gócpontja, ahová még mai napig is zarándokolnak a betegek, hogy visszaszerezzék egészségűket, és a fiatal orvosok, hogy kiképezzék magukat. Hasonló módon fejlődtek a viszonyok a XIX. században Poroszországban, később pedig a német birodalom többi államában is. A porosz kormány és példája nyomában a többi német állam kormánya igen nagy gondot fordított az egyetemekre, nevezetesen az orvostudományra és nagy hozzáértéssel válogatta meg a tanárokat. A kormány tehetséges embereket keresett, nem törődve sem politikai meggyőződésükkel (Virchow majdnem egész életében harcolt a kormánnyal), sem életkorukkal (} irchow 28 éves korában Würzburgban, 35 éves korában Berlinben kapott tanszéket; Helmholtz 28 éves korában, Müller 26 éves korában lett tanár). Ennek a politikának köszönhető, hogv a XIX. században a fiatal berlini
