Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
588 A törvényszéki orvostan kifejlődéséhez nagy mértékben hozzájárult a spanyol származású Orfila Máté (1787—1853), aki aztán Franciaországban honosíttatta magát; a törvényszéki orvostan, később pedig a vegytan tanára Párizsban. Orfila leginkább azzal a problémával foglalkozott, hogy hogyan lehet a hullán kimutatni a mérget bizonyos idővel a halál után és így ő teremtette meg a jelenkori törvényszéki méregtant. Mikor egyszersmind az egyre jobb boncolási technikára alapított kórbonctan is előbbre haladt, a törvényszéki orvostan mindinkább nagyobb jelentőséghez jutott. Ezen a téren a sok szakorvos közül említésre méltók: Casper Lajos János (1796 —1864), a törvényszéki orvostan tanára Berlinben, e tárgykör egyik megalapítója a XIX. században; Liman Káirolv (1818 —1891), Casper utóda Berlinben, korának egyik legkiválóbb törvényszéki szakértője; Maschka József (1820—1899), a törvényszéki orvostan tanára Prágában; a tehetséges francia vésnökcsaládból származó Tar dien Ágost Ambrus (1818—1879), III. Napoleon udvari orvosa, nagyszerű törvényszéki szakértő és a párizsi orvostudományi kar tanára, és sokan mások. Lengyelországban legtöbb érdemmel bir Blumenstock Leó (1838 1897), akinek apja szegény zsidó kereskedő volt Kazmierzben; az apa két tehetséges fia, Henrik (Bécsben) és Leó (Krakóban) magas állásokba jutottak; Leó a Jagelló-egyetemen a törvényszéki orvostan tanára és európai hírű tudós volt; felvevén a keresztséget, vezetéknevét Halbanra változtatta és megkapta az osztrák nemességet. (1) Lili. AZ ORVOSTÖRTÉNELEM. Az orvostörténelem, mint önálló tudomány, a XIX. században jön létre a fentebb előadott posivitistikus és rationalistikus áramlattal kapcsolatban; a posivitismus és a rationalismus ugyanis arra késztették az orvosokat, hogv teljesen elforduljanak a történelemtől és alapjától kezdve újra 1 temen; i'őleg bioehemiával foglalkozott, róla van elnevezve a Liebermann-féle fehérje-reactio. — Rigler Gusztáv (1868—1930), aki 1899 óta a kolozsvári, aztán a szegedi, 1927 óta pedig a budapesti orvostud. karon volt a közegészségtan tanára, behatóan foglalkozott a fertőző betegségek járványtanával; írt két közegészségtani tankönyvet; kiadott a pestis és a cholera történetéről közleményeket. A közegészségügy szempontjából igen értékes Linzbauer X. Ferencnek (1807— 1888), az előkészítő sebészi tudományok rendes tanárának 7 kötetes nagy gyűjteményes munkája, a Codex sanitario-medicinalis Hungáriáé (1852 1861), amely Magyarország egészségügyével kapcsolatos rendeleteket, határozatokat és törvényeket tartalmazza a magyar királyság alapításától fogva az 1848. évig bezárólag. Chyzer Kornél (1836—1909) Az egészségügyre vonatkozó törvények és rendetetek gyűjteménye 1854 1894 címen mintegy a Linzbauer-féle Codexnek a folytatását írta meg 1894-ben. Chyzer különben mint természettudós is kitűnt, Nagy- Magyarország pókfaunájáról írt egy könyvet, melyet a Magyar Tudományos Akadémia adott ki latin nyelven. (1) A magyar törvényszéki orvosok közül a legnevezetesebbek: Rupp János (1808—1881), aki eleinte (1844—1874), úgy, mint elődei (Bene, Schraud, Rácz stb.) a törvényszéki orvostani az akkor még kezdetleges közegészségtannal együtt adta elő államorvostan néven; 1874 - 1880 óta azonban a törvényszéki orvostannak, mint önálló tárgykörnek volt rendes tanára a budapesti ^egyetemen; Rupp a törvényszéki orvostant a gyakorlati élettel kötötte egybe. — Ajtai K. Sándor (1845—1917), 1873 óta Kolozsvárott volt az általános kór- és gyógytan rendes tanára, 1874 óta u. o. a törvényszéki orvostan r. tanára, 1882-ben ugyanebben a minőségben került Budapestre; kiváló törvényszéki szakértő volt, éles logika, nagy tudás, kitűnő emberismeret jellemezte, noha nem volt tudós hajlamú; az ő tervei szerint épült fel á jelenlegi törvényszéki orvostani intézet, amely 1890-ben nyílt meg. — Belky János (1851—1892) 1878-ban lett a budapesti egyetemen a
