Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
B. A legrégibb művelődés korszaka
42 VII. PERZSÁK ÉS ZSIDÓK. A többi keleti népek közül itt még a perzsákat és a zsidókat említjük fel. A perzsák nagyon kevés eredetit alkottak. Miután a VI. században K. e. meghódították Babyloniát, aztán pedig Indiát, átvették a babyloniai kultúrát és később közvetítő szerepet játszottak a keleti és a görög művelődés között. Ezzel az utóbbival ebben az időben mind gyakrabban jöttek érintkezésbe. A perzsáknak köszönjük a »mágia« kifejezést, ami a perzsa mag szóból származik; ez annyit jelent, mint tudós, pap, a vallás és a tudomány művészetébe és titkaiba beavatott férfi. A zsidó orvoslásnak elég sok részletéről értesülünk az Ó-szövet- ségből; az egészségügyé a vezető szerep. Mózes számos rendeletének kétségtelenül megvolt az egészségügyi jelentősége. Ilyenek: bizonyos húsfajták elfogyasztásának eltiltása, a nővel való viszony szabályozása a havibaj, gyermekágy és folyások tartama alatt, a poklosok elkülönítéséről, a táborütésről (vándorlás közben) és a szenny eltakarításáról, a hetenkinti egyszeri szünnapról stb. szóló rendelkezések. Ez az egészségügy valamikor magasan állott ugyan, de nem haladván a korral, tételeiben megmerevedett, megkövesedett és a mai zsidóságnál rituális szabályok gyűjteményévé lett s inkább symbolikus, mint egészségügyi jelentősége van. Ilyenek pl. a »kóser« mód szerinti étkezésről és marhavágásról szóló rendelkezések. Irodalom: Neuburger M. Geschichte der Medizin. I. Bd. 1906. Machek E. O lekarzach w Babylonji (A babyloniai orvosokról). Przeglad lekarski, 1905. Ks. Szczepariski Wlad. Najstarsze cywilizacje wschodu klasicznego (A legrégibb eivilisatiok a klasszikus Keleten), I. kötet Egyipt., II. kötet Babylon, 1923. Morel A. Le Nil et la civilisation égyptienne. 1926. Wiedemann A. Das alte Aegypten. 1920. Zaremba W. Kilka szczególóvv o'ecznictwie w staroiytnvm Egincie (Néhány részlet az ókori egyiptomi gyógyászatról). Rocz. Tow. Przyj. Nauk. Pozn. 1897., XXIV. Ruf fér M. A. Studies on the palaeopathology of Egypt, 1921. Zaremba W. Poglgd na stan sztuki lekarskiej w Indjah starozytnyeh (Az ókori India orvosi művészetének áttekintése), 1891. Schmidt Richard. Fakire und Eakirtum im alten und modernen Indien, 1921. Zaremba W. Zarys sztuki lekarskiei w C'iinach ( A kínai orvosi művészet vázlata), Nowiny lekarskie, 1889. Dóré Fr. J. La thérapeutique et l’hygiene en Chine, 1920. I incent E. La médecine en Chine. 1915. Richter B. Druki i bibljoteki w Chinaeh (Kínai nyomtatványok és könyvtárak). Przegled bibljograficzny, 1926. 3. szám. Puschmann, Neuburger und Pagel. Handbuch der Geschichte der Medizin, I. köt. 1902.
