Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
B. A legrégibb művelődés korszaka
38 előnyomult, más a helyzet, de ez a »más« is egészen felületes és a belföld felől jövő legkisebb fuvallat könnyen elfújja azt, amint mái' többször meg is történt. Tehát arról a tiszta kínai művelődésről beszélünk, amely mintegy megkövesedett mindannak a túlzott tisztelésében, ami sajátja és régi. Ez a művelődés, amelyet a tudományos téren csupa aprólékos külsőség tölt ki, a józanságnak és a legélénkebb képzelődésnek és hiszékenységnek, illetőleg a találékonyságnak és a találmányok alkalmazásához szükséges szélesebb látókör hiányának a keveréke. Ennélfogva a kínaiak, bár ismerték az iránytűt, mégsem fedeztek fel ismeretlen földrészeket; bár ismerték a puskaport, mégsem szerveztek meg tüzérséget és nem is igáztak le egy országot sem. Művelődésüknek jelképe a híres kínai fal, amely pár ezer kilometer hosszú. És mégis, talán egy országban sem becsülik oly nagyra a tudóst, mint Kínában. Az első orvosi könyvet, valami füveskönyvfélét, állítólag Sin-Nung császár írta, aki a harmadik, sőt talán a negyedik évezredben K. e. uralkodott. Ezen a könyvön alapul a kínaiak gyógyszerkönyve mai napig is, tehát ötezer év óta. Sin-Nung állítólag áttanulmányozta a nagy birodalmában lévő valamennyi növénynek gyógyító hatását. A monda szerint olyan vékony gvomorfala volt, hogy láthatta azt, ami a gyomrában történik és ezért sokat kísérletezett önmagán. Ettől az időtől fogva Kínában igen sok orvosi müvet írtak. Az ország különböző részeinek megvannak a maguk kedvelt szerzői és majdnem minden orvos kötelességének tartja, hogy írjon valamit. De minden csak a hajdani felfogások körében kering. Az egész kínai tudomány vezéreszméi bennfoglaltatnak az ő ter- mészetbölcseletükben. E szerint az emberi test és minden, ami végbemegy benne, csak képmása annak, ami a természetben történik. A mikrokosmos és a makrokosmos között (épúgy, mint Babvloniában) nagyon sok analogia van, csak meg kell keresni ezeket és akkor teljesen érthetővé válik az egészséges és a beteg test működése. A világegyetemben állandóan két, egymással homlokegyenest ellentétes tényező nyilvánul meg: a hímnemű pang, (az activ, positiv, ősmeleg, ősvilágossá«?, az ég) és a nőnemű vin (a passiv, negativ, ősnedvesség, sötétség, a föld). Ha ez a két tényező összhangban van, akkor a világegvetemben egyensúly áll fenn. Az egyik tényezőnek a másik felett való túlsúlya azoknak a nemi, jellembeli stb. különbségeknek az oka, amelyeket látni lehet a világon. A világ öt elemből áll: fa, tűz, föld, fém és víz s ezek minden testben, az emberi testben is, különböző viszonylatokban vannak jelen. Az öt elemmel kapcsolatban (sympathiában, kölcsönhatásban) áll az öt bolygó (Jupiter, Mars, Saturnus, \enus, Mercurius), az ötfajta levegő (szél, hő, nedvesség, szárazság, hidegség), az öt világtáj, az öt évszak (nem négy, mint nálunk), az öt napszak, az öt szín, az öt hangnem, a testnek öt főszerve (máj, szív, lép, tüdő, vese), az ötfajta pulsus, az ötféle ürülék, az öt íz, az öt szag, az ötféle étvágy stb. A kínai orvostudományban anatómiáról nincsen szó, legfeljebb olyanról, amely az ő természetböleseleti speculatióikat igazolja.1 Az 1 1 A XVII. században K. u. az egyik kínai császár arra törekedett, hogy kínai talajra ültesse át az európai anatómiát és ezért megbízott egy jezsuitát, h°gy fordítsa le Dionis-nak anatómiáját, azonban nem volt képes legyőzni a kínai orvosok ellenállását. A mostani anatómiai atlaszaink ismeretesek ugyan Kínában, de nem gyakorolnak nagyobb befolyást a kínai orvostudományra.
