Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
454 káiból merítettek ösztönzést és buzdítást saját anatómiai kutatásaikhoz. így tűntek ki a következők: Wrisberg, az anatómia és szülészet tanára Göttingában (cartilago cuneiformis laryngis, seu cartilago Wrisbergi ganglion cardiacum Wrisbergi stb.); a tüdővészben, fiatalon elhalt Zinn, Haller kedves tanítványa (zonula ciliaris Zinni); Meckel Frigyes János, az idegrendszer kiváló anatómusa Berlinben (ganglion Meckelii); Lieberkühn, a berlini orvos és kiváló praeparator (glandulae intestinales Lieber- kühni); Morgagni Baptista János (1682—1771), páduai tanár, a kiváló anatómus (columnae rectales Morgagnii, sinus rectales Morgagnii, ventriculus laryngis Morgagnii, foramen coe- cum linguae Morgagnii stb.) aki egyszersmind a kórbonctan megteremtője is (erről alább külön lesz szó); Scarpa páviai tanár (trigonum Scarpae) és sokan mások. 238. ábra, Nürnbergben (1750-ben) készült górcső. 239, ábra. Goethe mikroszkópja. (Weimar, (Berlin, Staatliche mediko-historische Sammlung.) Goethe-múzeum. Ciba Zeitschrift.) A kísérleti élettan Haller után is tovább fejlődik. Az olasz Spallanzani (1729—1799), a Idaller-féle tan egyik legkorábbi híve (nem orvos,! hanem pap, a metaphysika, logika, mértan, a görög nyelv, később a természettudományok tanára) számos híres kísérletet végzett a gyomornedvre vonatkozólag. Spallanzani ezt a nedvet egy olyan fonállal körülkötött szivaccsal vette ki, amelyet valaki lenyelt és bizonyos idő múlva a gyomorból ki lehetett húzni. Ezek a kísérletek, melyeket először in vitro végzett,! kimutatták, hogy a gyomornedv feloldja a húst, de nem oldja fel a lisztet stb. Spallanzaninak az élettanban elfoglalt módszertani álláspontja kitűnik abból a szemrehányásból, amelyel ő az orvosokat illette, azt állítván,
