Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
ban elhagyta Göttingát és visszatért Svájcba, ahoí rövidesen magas köz- igazgatási állást kapott. E mellett azonban élete végéig tudományos munkával is foglalkozott. Semmiféle, még a legmegtisztelőbb ajánlatokkal sem lehetett őt többé kiragadni szülőföldjéről, hogy magas állásokat vállaljon Halléban és Berlinben. Hialler, akinek családi élete nem mondható boldognak (háromszor nősült és csak harmadik feleségével élt hosszabb ideig), nagyon vallásos és rendkívül nemeslelkű ember volt. Haller (Leibniz mellett) az újkornak egyik leghatalmasabb elméje. Kitűnt óriási tudásával, emlékezőtehetségével és munkásságával. Kiadott nagyon sok encyklopaedikus, bonc- tani, élettani, növénytani és theologiai művet, közzétett költészeti munkákat, kiadott bib- liographiai munkákat, orvosi remekírókat, irányította tanítványainak munkásságát, maga is írt 12.000 bírálatot a Göttinger gelehrte Anzeigenhe és e mellett nem hagyott egyetlen levelet sem válaszolatlanul. Sok műve közül kettő játszott igen nagy szerepet az orvostudomány történetében: egy kis tankönyv, a Primae lineae physiologiae (1747. és később kb. 20 kiadás és fordítás), amelyet mint nagyon kedvelt kézikönyvet még a XIX. század elején is használtak (1), továbbá egy másik, nagyarányú, az Elementa physiologiae corporis humani (1757—1766., 8 kötet, többszöri kiadás). Haller ezzel a két művével megteremtett egy új tudományt — az élettant. Haller előtt az élettan nem volt önálló tudomány. Egyes fejezeteit és tárgyait összekapcsolták részint az anatómiával, részint a kortannal, részint »orvostani intézmények« neve alatt egyszerre több tudománnyal; így volt ez pl. Boerhaave iskolájában is. Haller az első, aki physiologia név alatt összefoglalja az egészséges szervezet működéseinek összességét és ugyanakkor e tudomány minden fejezetébe bevezeti a kísérleti módszert. Midőn Haller ilyen módon megalapítja az élettant, ebbe két új biológiai fogalmat vezet be: az ingerlékenység (irritabilitas) fogalmát és az érzékenység (sensihilitas) fogalmát. Haller most minden jelenséget, amelyet addig részint a Hippokrates-féle physis, a Ga/enos-féle pneuma, a Paracelsus- és van Helmont-íéle archeus, a is volt és csillagászattal is foglalkozott; írt történelmi és földrajzi munkákat és kalendáriumokat szerkesztett; bejárta a Kárpátok legmagasabb hegyeit még mielőtt Haller, Rousseau, Saussure és mások felhívták volna a figyelmét a hegyek természeti szépségeire (Wagner Carolus: Analecta Scepusii, Pars II. 309—310. és 315—326). (1) Ez a könyv a pesti egyetem Orvostudományi Karán kötelező tankönyv volt a XVIII. század végén. 235. ábra. Redi Ferenc (1626—1694) olasz természettudós, aki az - öntermődés tanét cáfolta meg. (G.Zocchi delin., F. Allegrini inc. 1765. Budapest, Egyetemi Bőr- és Nemikórtani Klinika.)
