Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
429 Minthogy a pestisnél még manapság is 6Ö—80o/0-ot ér el a halandóság, bizonyára érdemes lenne (pl. valahol Mandzsúriában) visszaemlékezni az említett eljárásra. Egyébként Sydenham nem egyszer nyilvánvalóan túlságos messze megy a humoralis gondolkodásban; ez azzal magyarázható meg, hogy az akkori orvostudomány még alig tudott anatómiai módon gondolkodni. Pl. Sydenham szerint az orrvérzés is, amelyet mi manapság helybelileg gyógyítunk, az általános betegségekhez tartozik, melyeket a szokásos módon, a könyökhajlatban végzett érvágással kell gyógyítani. Sydenham bár tudja és határozottan kijelenti, hogy ha kő akad meg a húgyel- vezető csőben, az anatómiai dolog, és itt a humoralis gyógyítás nem segít, általában még sem hiszi el, hogy az anatómiai gondolkodásnak nagyobb jelentősége volna a gyakorlati orvostudományban. Az anatómiai gondolkodás azonban mégis sok téren tört magának utat a X\ II. században. Felfedezték a hasnyálmirigynek és a nyálmirigyeknek addig nem ismert kivezető-csöveit, pontosabban megismerték az agyvelő szerkezetét. A XVII. században dőlt meg az az évszázadoktól szentesített humoralis nézet, hogy a hályog (cataracta) a szemben az agy velőből lefolyó vagy a gyomorból feljutó és a szemben megmeredő ártalmas anyagból keletkezik. A XVII. században vert gyökeret az a meggyőződés, hogy a hályog olyan betegség, amely magában a szemben keletkezik és hogy székhelye a lencsében van, — ez pedig anatómiai nézet. A szülészet volt a másik terület, amelyen az anatómiai gondolkodás egyre jobb eredményeket ért el.1 Ennek a XVII. századbeli fejlődéséhez nagy mértékben hozzájárult, hogy férfiak kezdtek vele foglalkozni. Ezt az eszmét maga XIV. Lajos támogatta óriási befolyásával: családjának szőkébb körében a szülő anyákhoz szülészeket küldött segítségül. Ilyen módon lett híres Párizsban a XVII. század folyamán Mauriceau, a Hőtel- Dieu kórház első szülésze. Mauriceau, akinek tapasztalata 3.000 szülésre terjedt ki, azt tűzte ki céljául, hogy ezt a művészetet a medence pontosabb anatómiai viszonyainak ismeretére alapítsa, aminek számos művében adott kifejezést. Ugyanebben az időben tett szert Angliában hírnévre a Chamber- ren-család. Ennek tagjai 200 éven át olyan műszer birtokában voltak, amelynek segítségével megkönnyítették a legnehezebb szüléseket. Ez volt a legelső szülőfogó. A Chamberlen-család valamennyi férfitagja orvoslással és szülészettel foglalkozott és óriási hasznot húzott a szigorúan átokban tartott módszeréből, noha mintegy megérezve, hogy a titkot aem lehet sokáig elrejteni, időről-időre megpróbálták drága pénzért eladni átkukat. Végül a XVIII. században találkozott Hollandiában egy époly igyes, mint igazán nemes szülész, Palfyn János (1650—1730), aki (épen Chamberlen eszméje alapján) szülőfogót szerkesztvén, ezt a találmányt ninden részletével együtt nyilvánosságra hozta és ezzel tiszteletreméltó íelyet kapott a szülészet történetében. Palfyn találmánya és ennek nyomán a szülészet gyors fejlődése szá- nos jótékony következményt vont maga után: minden országban kezdték nagasabb színvonalra emelni a szülésznők kiképzését és kezdtek külön 1 Fasbender H.: Geschichte der Geburtshilfe, 1906. Witkowski G. J.: Histoire des accouehements chez tous les peuples. Paris, Steinheil, 1890. körül. Ugyanő, Accoucheurs et sages-femmes celébres. U. o.
