Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
409 A XVI. századbeli tudósok és annál inkább a nem tudósok azonban még naivok és hiszékenyek. Az akkori orvosi és természettudományi művek még tele vannak zavaros leírásokkal és rajzokkal; láthatók ezekben emberfejű állatok, olyan emberek, akiknek gyík nőtt a hátán, nyúlfülű gyermekek stb. Aldrovcindi írásaiban olyan nőről beszél, aki egyszerre 36 élő gyermeket szült, ír olyan héjja-karmú csecsemőről, akinek az orra helyén farka van, ír arról a sárkányról, melyet Krak ölt meg a Wawelen és hasonlókról. A XVI. és XVII. században még majdnem mindenütt hisznek az ördögben, varázslásban, boszorkányokban. Még maga Kepler is, exakt mathematikus és csillagász létére sem tagadja a varázslat lehetőségét. (1) már majdnem készen volt, de a szerző idő előtti halála miatt nem jelenhetett meg. A. kézirat hollétéről Weszprémi nem tudott semmit.« (M. III. 377. lap, 1379. pont, továbbá Ernyei József: Természettudományi mozgalmak a XVII XVIII. században, Természettudományi Közlöny, 107—108. Pótfüzet). — Kiváló természettudós volt idősb Vette György (1645—1704) nagyszebeni gyógyszerész is (W. II- 200—203). — A XVI—XVII. századbeli természettudósok közül Weszprémi felemlíti még a kőrösnadányi (Békés vm:) születésű Nadányi' Jánost fi643 1707), aki Kerti dolgoknak leírása című művének (1669. Kolozsvár) 3. részében a gyógynövényekről ír; e könyvének kiadását így okolja meg: Kert ékességére és holmi betegeskedések ellen való jobb könyvet ennél Magyarországban nem nyomtattathattak volna, mivel az mi Országunkban orvos Doktorok s Patikák nem igen vadnak (W. II- 55. lap; Szinnyei). Az említetteken kívül még más magyar orvosok is művelték a növénytant és általában a leíró természettudományokat. Növénykertjeink is voltak már a XVI. és XVII. században; Purkircher- nek és PéchyneV kertjein kívül, amelyeket már említettünk, különösen nevezetes volt báró Lippay György esztergomi érseknek, Magyarország hercegprímásának pozsonyi növénykertje; Lippai János ismertette ezt 1664-ben kiadott művében, melynek címe Posoni Kert. Főurainknak is voltak díszkertjeik, melyek sok tudományos anyagot tartalmaztak; Haberle felsorolja ezeket (Succincta rei herbariae Hungaricae et Transsilvanicae historia, Buda, 1830). Midőn 1770-ben megnyílt Nagyszombatban az Orvostudományi Kar, ennek használatára megvá = á-olták báró Schwarzernek, a nagyszombati plébánosnak ottani növénykertjét; az Orvostudományi Karnak Budán szintén volt növénykertje, 1784-ben pedig a íüvészkert is Pestre került, ahol azóta háromszor változtatták a helyét; jelenlegi helyére 1849— 1859. években helyezték át (Haberle i. h., Filarszky Nándor, Hőgyes-Emlékkönyv, 459—468). (1) A magyar orvostudósok is hittek mindenféle csodálatos . dolgok lehetőségében; Nékám irja (N. 40—41.), hogy amikor egyes orvosok éxakt termé200 ábra. Brunschwig Jeremos (71450--1533) elzászi sebész műszerei. (Brunschwig Hieronymus : Buch der Wund-Artzney, Strassburg. 1497.) B. írta legelőször részletesen a lövési sebeket. melyeket azonban mérgezetteknek tartott. (Berlin. Egyetemi Orvostörténelmi Intézet.)
