Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
408 ból, Pliniusból és Adamus Lonicerusból szedéttettek ki (Kolozsvár, 1578); ez az első magyar nyelvű növénytani munka, fűvészkönyv és egyike a legelső orvosi tartalmú magyar nyelvű műveknek; a régi magyar nyelv története szempontjából is nevezetes, mert sok régi magyar orvosi műkifejezést és növénynevet örökített meg (W. I. 104—113., II. 46—47., III. 455). Weszprémi azt írja Melius Juhászról, hogy »insignem rei herbariae notitiam sibi adquisiverit«. A vampyrismust (»üdére«) hazánkban Melius Juhász Péter írta le először Dialogi című munkájában. (M. III. 224. lap, 867. pont). — Melius Juhász Herbáriumához hasonló művet írt 1591-ben Péchy (vagy Peechi) Lukács (»vir ordinis religiosi«) Keresztvén szüzeknec tisztességes koszoriia avagy Lelki füves kert címen; ebben Péchy részletesen ismerteti az orvosi növényeket és javallatukat; már Weszprémi azt írta, hogy ez a könyv alba cornicula rarior; íme néhány példa belőle: Az Saarga fű ki kelettel nyiüe, két Primulam veris auagy verbascum odoralumnac hiunac, az koszori köttesben szolgai es mindgyart az ki keletnec es tauasznac elein ta- laltatic, es ószel szünic meg: ez virág örömest szaraz mezőkön nevekedic: ez virág gutta úttestül oltalmaz, embernec szivet erősíti, es ha vizet veszic, minden fékéit, es íakadekot gyógyít, es szarazt. Az Szekfü ............ fül íaidalmat, sziu f ogast, gutta üttest, kelevent, kigyo sertest, harapast, es egyeb fele, betegsegec ellen szolgai. Az Saarga, feier, es szederies iuolac............az vize, embernek szemet t isztitya minden fekelyeknec genetiet szaraztya, az aszón állatoknak termeszei szerint való folyás beteg seget inditya es hamar ki kergeti: az ember szaianac inbeli faidalmat gyogyitia, midőn ezeket a virágokat meg aszallyac, töric, es vgy iszae avagy velle mossac. Az Isop kichin füuechke ugyan, nem igen szép is, de szep- illatia vagyon, szépíti az orczat ,es szép szint chinal, mint a regiek is el tec tisztulasoknac idején. Exod. 12. Leu. 12. Num. 15. fog faiast köniebit, az sebekből merget tisztít, es az törött meg vesztet vert emészti. Péchynek nagyszombati háza mellett növénykertje is volt (W. III. 286—304; H.-SZ. IV. 286—287). — Beythe István (1532—1612) református egyházfelügyelő is írt (1594) egy fű- vészkönyvet, melynek címe: Füves Könyv, füveknek és fáknak nevekről, természetekről, és hasznokról, irattatott és szereztetett Magyar nyelven a fő Doktorok és természettudó Orvosoknak, Dioscoridesnek és Matthiolusnak bölts írásokból; Weszprémi »insignis patriae nostrae Botanicusnak« mondja Beythét, noha Beythe füvészkönyvének nagy részét Melius Juhász könyvéből másolta (M. III. 235. lap, 923. pont); Beythének érdeme, hagy a fentebb említett Clusiusnak magyarországi kirándulásain nagy segítségére volt. — A késmárki születésű Augustini ab Hortis Keresztély (1598—1650) is említésre méltó; Augustini az Odera melletti Frankfurtban, Jenában, Lipcsében, Wittenbergben és Bázelben tanult; Jlázelben lett (1620) orvosdoktor; Késmárkon és Lomnicon volt városi orvos; a bécsi növénykert alapítása és berendezése körül szerzett érdemeinek elismeréséül II. Ferdinánd királytól »ab Hortis« eiőnévvel magyar nemességet kapott (1631). Magyar természettudományi múzeum létesítésére szintén megkezdte az anyaggyűjtést; ékkövekről is ki akart adni egy munkát, de terveinek megvalósításában a halál megakadályozta őt; új gyógyszerek előállításával is érdemeket szerzett magának (W. I- 7—10.). Nemeslelkűségéről tanúskodik az, hogy midőn 1627- ben útonállók mindenét elrabolták, ő ellenezte azoknak kivégzését (M. III- 339. lap, 1222. és 357. lap, 1297. pont). — Nagy költőnknek, Madách Imrének egyik őse, stregovai Madách Gáspár (XVII. század) is írt (1628) Haazv Apateka címen egy füvészkönyvet; Weszprémi ennek kéziratából részletes szemelvényt közöl, de azóta a kézirat, mely nyomtatásban nem látott napvilágot, eltűnt. íme mit írt Madách a hagyma gyógyhatásáról: Weres hagimat meg hamzanni es azt fa ólaiban tenni, egi vini termede kesseghw sakoczkaban (= egy ujjnyi termetű készségű zsákocskába) varanni és azt chiap gianant az Alfélben tolni, meg nilatkoztattia az Aranios Inakot. Ha az Aszoni alat semerem teszteben teszik megh indittia az Havikorsagott, az meli meg alott wala, es fóliásából el állott wolt. Tulajdonképen nem volt ez eredeti mű, mert Madách Matthiolusnak. művét fordította le magyar nyelvre. Weszprémi úgy jellemzi Madáchot, hogy »vir aeterna memoria dignum«. (W. III. 230—243.). — A boroszlói születésű Monavius Frigyes (1592— 1659) különböző magyar városokban volt orvos, tanulmányozta a magyar flórát és a Kárpátok világát; összeállította a magyarországi növények katalógusát; mint a gréffswáldr egyetem tanára halt meg. — Apáczai Cseri Jánoson (1625— 1659) és Lippai Jánoson (1606—1666) kívül, akik nem voltak orvosok, Bonanus Prokopot (XVII. század), az orvost is fel kell említeni, mint természettudóst; Bonanusnak nagy érdemei voltak a pozsonyi növénykert létesítése körül; Lippay György Magyarország prímása megbízta őt »a hegyek és folyók természeti kincseinek felkutatásával. Ezzel kapcsolatban óriási természettudományi művet írt De admirandis Hungáriáé rebus címen, melyet 200 rézmetszettel akart ékesíteni; ez
