Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
235 3. PÉLDÁK AZ EGYKORÚ IRATOKBÓL, a) A Genfben az 1652. évben megégetett utolsó boszorkány pere. A genfi levéltárban őrzik a boszorkánysággal vádolt és az 1652. évben máglyán megégetett Chauderon Micheliné ellen indított per iratait.1 Ő volt az utolsó boszorkány, akit Genfben kivégeztek. Chauderon Micheliné kb. 50 éves özvegy, egyszerű, szegény mosónő volt. Azzal vádolták meg, hogy leányokat megbabonázott, nevezetesen, hogy öt évvel azelőtt megigézte Royaume Pernette, 25 éves hajadont, aki azóta ördöngös. Azok között a döntő fontosságú kérdések között, amelyeket a bíróság a vádlotthoz intézett annak megállapítása céljából, hogy varázsolt-e, ilyenek akadtak: »Vájjon ivott-e ugyanabból a pohárból, mint Pernette?« »Vájjon evett-e vele együtt borsót?« »Vájjon megcsókolta-e őt?« stb. Azt is megkérdezték tőle, hogy hallotta-e, amint az ő jelenlétében Pernette testében az ördögök igy szóltak: »Imhol Misi, a mi úrnőnk!«, hogy vájjon volt-e vele valaha összetűzése, vájjon nem ütött-e a kezére, egyidejűleg valamit olaszul mondva az ördögöknek. Micheliné ellen a fenti vádakat azok a tanúk terjesztették elő, akik azt vallották, hogy Pernette ördöngösségének Chauderon Micheliné az okozója. Pernette-t a dr. d’Aubigné Nátán orvosból, valamint két sebészmesterből álló bizottság vizsgálta meg. Ezek a szakértők azt a véleményt nyilvánították, hogy Pernette-t ágyban fekve, teljes öntudatnál találták, de tüstént az ő megjelenésük után, az ő szemük láttára egy negyed óráig tartó rohamot kapott, és közben a vizsgált nő csuklott, sűrűn, szokatlanul sikoltozott, szokatlan mozdulatok kíséretében. Arra a kérdésre, »hány (ördög) van«, csak annyit válaszolt, hogy ezt legjobban Misi tudja, az »ő úrnőjük«. Mikor magához tért, azt mondta, hogy ördögöket érez sok helyütt a testében, mintha hangyák volnának és hogy meg akarják őt fojtani, ezért kiabált annyira. A szakértők úgy nyilatkoztak, hogy a megállapított tünetek tulajdonképen nem tartoznak a közönséges betegségek lefolyásához, de hogy azokat annak a megcáfolhatatlan bizonyítékául sem lehet tekinteni, hogy a leányt tényleg megszállotta az ördög. Pernette, amint ma már megmondhatjuk, hysteriás nő volt, gyakran voltak rohamai és ezenkívül rosszakarat is volt benne: Micheliné mosónőt állandóan azzal vádolta, hogy ördögöket küldött a testébe. Micheliné ellenben egyszerű, de normális asszony volt; határozottan és férfias szilárdsággal mindig azt válaszolta, hogy sem ördögökhöz, sem boszorkányokhoz soha semmi köze nem volt és nem is babonázott meg senkit. Hosszú ideig a bíróságnak semilyen aprólékos és furfangos kérdése sem tudta őt kizökkenteni egyensúlyából és nyugodtan felelt az ellene felhozott vádakra és cáfolta azokat. Mégis most az volt fontos, hogy mit mondanak róla majd a törvényszéki orvosi szakértők és vájjon nem találnak-e majd ördögi stigmákat a testén. A bíróság öt szakértőt hívott meg, köztük két orvosdoktort, a már fentebb említett d’Aubignét és Le Clerc-et, valamint három sebészmestert. A vizsgálati jegyzőkönyvben ezt olvassuk: »A vádlott testén két apró, szeplőalakú jelt (marques) vettünk észre, egyet a jobb mell alatt, közelebb az oldalhoz, egy másikat a nyak jobb oldalán. Mikor sebészi tűt szúrtunk ezekbe a jelekbe, a jobb mell alatt 3 újjnyi mélységbe, a nyakon 1 újjnyi mélységbe, nem vettük észre, hogy a vádlottnak olyan fájdalomérzése lett volna, amilyennek ilyen szúrásnál lenni kell, ámbár a tű egyideig ott bennmaradt; a mell alatti helyről még egy kevés vér vagy geny sem folyt ki, pedig ennek véleményünk szerint annál inkább kellett volna mutatkoznia, mert a vádlottat néhány nap előtt már megszúrták ezen a helyen s itt ennek következtében kelevényeknek kellett volna lenniök.2 Igaz ugyan, hogy a szúrás megismétlése után mutatkozott egy kevés savós vér, annyi, mint egy gombostű feje és a vizsgált nő érzett is némi szúró fájdalmat, de ezt annak tulajdonítjuk, hogy a tűt nem mindig ugyanabba a csatornába vezettük be, hanem a tű iránya talán megváltozott és valamely érzékenyebb részt érintettünk meg. Ellenben azt tapasztaltuk, hogyha nagyon gyengén szúrtunk a bal oldal 1 Procés criminel de la derniére söreiére brulée á Génévé. Bibi. diából. 1888. 2 Milyen szörnyűség! Az akkori bírósági orvosszakértők nem értették meg vagy nem akarták megérteni, hogy a tűnek a bőr alá \aló szúrásával magával komoly bántalmakat, tályogot stb. lehet előidézni. Komáromy megállapításai szerint az 1565—1756. évig 554 egyént fogtak perbe boszorkányság vádja alapján; ezek közül 169-et máglyán égettek meg, a többit pedig halálra sanyargatták, vízbe ölték, lefejezték vagy agyonkövezték.
