Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
185 mozogtak és mindinkább határozottak és plastikusak lettek. Hildegard többször mesélt róluk társnőinek, de hosszú ideig csak ennyiben maradt a dolog. 42 éves korában »parancsot kapott« egyik látomása közben, hogy szélesebb körben ismertesse meg visiói tartalmát. Ettől fogva ezek a mind gyakrabban megismétlődő »parancsok« élete végéig cselekvésének rugói voltak. A parancs azonban nem volt mindig könnyen végrehajtható, sőt gyakran majdnem leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött. Ilyenkor Hildegard mindig beteg volt: merevség és bénulás tünetei léptek fel rajta. Életrajzaiban és saját irataiban sok ilyenfajta helyet találunk: »Mikor az isteni parancs teljesítése késedelmet szenvedett, Hildegard ágyában feküdt s egyáltalában meg sem tudta mozdítani lábát, úgy feküdt, mint az a kő, amelyet nem lehetett eltolni«; vagy ». ..valahányszor nem lehetett azonnal teljesíteni azt, ami a parancsban volt, Hildegard mindannyiszor súlyosan megbetegedett, meg sem tudván mozdulni.« Ez a merevség vagy bénulás azonban tüstént megszűnt, mihelyt eloszlottak az akadályok és lehetséges volt hozzálátni pl. — az utazáshoz. Ilyen módon nem szenved kétséget, hogy Hildegard hosszadalmas bénulásainak merőben functionalis jellege volt, ami oly jól ismert dolog hysteria esetében. Mikor az egyházi tényezők elismerték Hildegard visioinak természetfeletti eredetét, messze elterjedt a híre, még e világ urai, császárok és pápák is kértek tőle tanácsot. Látomásainak száma, jellegzetessége és plasticitasa (az ú. n. hysteriás feiditismus), ez által serkentve, mindinkább fokozódott. A visiók befolyása alatt Hildegard külön kolostort alapított a Ruppcrtsbergen, Bingennél, a Rajna mellett, bár a Benedek-rendiek ebben sok akadályt támasztottak neki. Idővel nagyon sok nő lépett be ebbe a kolostorba, a főnöknő varázsától vonzatván. Seregestől vonultak a kolostorba a betegek is, akik a kolostorban tanácsot kaptak és gyógyszerekhez jutottak. Hildegard híres orvosnővé lett. Többször olyan sok beteg özönlött a ruppertsbergi kolostorba, hogy az egyházi hatóságoknak kellett beavatkozniok. Végül megkezdődött »irodalmi« működése is. Maga Hildegard sohasem tudott sem olvasni, sem írni, hétköznapi latin nyelven, ahog}an akkoriban általánosan beszéltek, annyit tudott, hogy meg tudta magát értetni németül nem értő emberekkel. Voltak azonban titkárai, szerzetesek és apácák, akiknek tollba mondta látomásainak tartalmát. Ily módon Hildegardnnk. számos látomásából, idegen kéz közvetítésével, középkori latinsággal írt művek keletkeztek, amelyekben sok német kifejezés fordul elő. Ezek közül a legnevezetesebbek: Scivias, azaz Ismerd meg az utakat (Isten útjait), Phpsica, a természetről szóló mű, továbbá Causae el curae című, a betegségek okairól és gyógyításáról szóló orvosi munka. Hildegard kigondolt egy titkos nyelvet és titkos írást is kolostorának használatára. 82 éves korában halt meg. Műveiben, úgy a vallásiakban, mint a természet- és orvostudományiakban is, meg lehet találni az akkori egész tudományt. A Bencdek- rendi kolostori életben sok művet ismertek és ezeknek tartalma beszivárgott a szerzetesek és apácák elméjébe. Bizonyára a német népies gyógymód is behatolt a kolostori orvostudományba. Hildegard vísiói- nak tárgyát a kereszténvség dogmatikus és erkölcsi igazságainak élethü és fenséges képei alkotják: az Úristent, az Isten-anyát, a szenteket, az angyalokat stb. látja. A többit pótolta a nem mindennapi nő intuitiója, továbbá gyakran titkárainak tolla is, akik tollbamondása után kikerekítették és kiegészítették azokat a hézagos képeket, amelyeket a tanulatlan Hildegard látott. Később talán meg hozzá is fűztek egyet-mást.
