Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)

A. Az orvoslás kezdete

5 hatalmas istenségek villámokkal harcolnak egymás ellen (azt a felfogást, hogy'az'Tstcnck mukudestfejtenek ki, theurgiá-nak nevezzük, a görög $eós — theos a. m. isten, e'pyov — ergon a. m. mű) h fákat gyújtanak fel;, a rossz szellemek, daemonok az emberbe bújnak, megvacogtatják, elveszik eszméletét, eltorzítják arcát, megfosztják fél testének mozgató képességé­től, különböző kellemetlen csínyeket követnek el vele, ilyen pl. az, hogy egyik ember összeaszik, egy másik felpuffad stb. Öreg emberek mesélget- ték, hogy ha a rossz szellem néha-néha meglátogatja a környéket, akkor egész telepek kihalnak. Láttak olyan embereket is, akikből a szellem nem távozik: állandóan maguk elé fecsegnek, érthetetlen szavakat mor­mognak, arcukat fintorgatják. A természetfeletti erőkben való hit széles kaput nyit meg a' kép­zeletnek. Minél élénkebb ez, annál több jó, rossz, nagyobb, kisebb, férfi és női istenséget hív életre. Az istenségek néha harcot vívnak egymással, néha csak egy bizonyos dologgal foglalkoznak, pl. jó termést, esőt, száraz­ságot, egészséget vagy betegséget okoznakT Az ősember bizonyára nem mindig különböztette meg az éber állapotától álomlátásait, amelyek­ben elhalt kedvesei, vagy szellemek, istenségek jelentek meg neki. Ilyen módon megerősödött a természetfeletti erőkbe vetett hit. A különböző kedélymozgalmakra való erősebb hajlandóság a kez­detleges népek sajátsága, s ez még inkább elhomályosította az ember világos és józan belátását. így keletkezik az a felfogás, hogy a betegséget istenség, szellem, ördög, elhalt ember lelke stb. okozza, amiben már meg­van a betegségelmélet halvány kezdete. A szokásos szerek itt már semmit sem használnak. Kizárólag valami rendkívüli eljárás, ima, áldozat, szellem­űzés, ráolvasás képes ezekre a hatalmas természetfeletti erőkre hatni. Az istenektől kell kegyelmet kérni! Ha ők úgy akarják, akkor csodát tesznek (thaumaturgia — csodatét, a görög — thauma a. m. csoda, h'pyov — ergon a. m. mű) és meggyógyítják a beteget. Itt leginkább a pap tud segíteni, aki magát meg tudja értetni az istenekkel, ismeri az összes ter­mészetfeletti titkokat, gyakran magának is van határozott természetfeletti ereje: képes lábra állítani a betegen fekvő embert, tudja, hogyan kell kiűzni a rossz szellemet, ért ahhoz is, hogyan kell alkalmazni a csodásán ható balzsamot. Ettől fogva a papi hivatás és az orvoslás, a varázslás és a gyó­gyítás elválaszthatatlan kapcsolatban állának egymással; ez a kapcsolat több ezer év óta szakadatlanul fennáll és fejlődik. A hit talaján a legkülönbözőbb szertartások, közös táncok, szilaj zenével kísért körtáncok keletkeznek. Ilyen vagy olyan étel vagy ital elfogyasztása, ilyen vagy olyan műveleteknek, gyakran véres és fájdalmas műtéteknek véghezvitele szertartásos, rituális jelentőségűvé vált. Kicsí­ráznak az első élettani nézetek. Gyakran a lélekzést tartják az élet lényeges tünetének: mindennapos tapasztalat tanított meg arra, hogy az ember addig él, amíg lélekzik, amikor meghal, kileheli utolsó lehelletét, amely sokszor különösen mély. Másutt az élet székhelyéül a szívet tekintik, ez sok éven át addig ver, amíg végre a halál pillanatában meg­szűnik verni. A természetfeletti erőkben való hit, a természetnek átszellemiesítése sok kezdetleges népnél az ú. n. animismus alakjában nyilvánul meg. Eszerint a nézet szerint a világon mindennek van lelke: a napnak, a holdnak, az embernek, az állatnak, a növénynek, a kőnek, a késnek, szóval mindennek, ami az embert körülveszi. Eszerint a fellogás szerint a késnek vagy a nyílnak hatása tulajdonképen anyagi hatásnak és anyagtalan, szellemi hatásnak csodás keveréke. A kezdetleges ember csellel

Next

/
Oldalképek
Tartalom