Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
147 Egyes nyelvtudósok ezt a kifejezést a héber, mások a perzsa nyelvből származtatják, szempontunkból azonban nem a kifejezés eredete fontos, hanem a szó erejébe vetett hit. (1) Igen határozottan nyilvánul meg a középkorban az a hiedelem, hogy a puszta szónak ereje van, minden egyéb beavatkozás híján is. Felidéztek, megátkoztak, kiátkoztak. Puszta szóval, ha elég erélyes, szellemet lehet idézni és azt engedelmességre kényszeríteni. A középkori exorcisták különösen arra törekedtek, hogy az ő szavaiknak ereje nagyobb legyen, mint a sátán ereje, akit kiakartak űzni. Az apák elátkozták az elfajult gyermekeket, öreg asszonyok bosszúrohamukban elátkoztak valakit és átkukkal betegséget hoztak reá vagy talán még járványt is az egész falúra.1 Amilyen könnyen hittek a középkorban az ereklyék és amuletek hasznában és valódiságában, amennyire féltek a rossz szellemtől és hittek mesterkedésében, époly könnyen láttak csodákat is a legjelentéktelenebb esetben is. Igen sok középkori csodáról tudunk; ezeket az egykorú, valamint szájhagyomány alapján később kiegészített krónikák jegyezték fel. Többé-kevésbbé ugyanazok a dolgok ismétlődtek meg bennük: ördögűzés, fejfájás, rosszindulatú fekélyek meggyógyítása, általában mindenféle betegség csodás gyógyulása. Néhány leírás tele van középkori naívsággal. Egy fiú meghallván Isten szavát, kiesik az ablakon és nem hal meg; egy másikat ló rúgott meg, látszólag halálosan, de mikor egy anyóka valamelyik szentet hívta segítségül, hamarosan magához tért. Ilyenfajta csodák történtek Kanty Sz. János halála után Karakóban: Morsztynowa úrhölgynek olyan mellszorulása volt, hogy lélekzeni 1 Az átok erejében való hit még ma is megvan a népnél, amely pl. inkább enged a cigányoknak, mintsem hogy kitegye magát egy öreg cigányasszony átkának. (1) Az abrakadabra szónak bűvös kabbalás hatásában nálunk is hittek. Amíg egyebütt az emberek a nyakukba akasztva hordtak vagy lenyeltek egy olyan papírdarabot vagy hártyát, melyre ez a bűvös erejű szó volt írva, addig Magyarországon az emberek a hónuk alatt hordtak ilyen papírost a hideglelés gyógyítására. Gróf Esterházy lerenc (1670—1740), Fejér vármegye főispánja egyik kéziratában azt ajánlja, hogy ékalakban kell papírosra írni az abrakadabra szót és arra figyelmeztet, hogy »eztet vissza (felé) köll irnyi, nem szokás szerint és ih-gyomorra. Amikor írja: semmit se szóljon; ha leírta, be ne porozza, magától száradjon. Ha férfi: jobb hóna alá, ha nüstény. bal hóna alá kösse akármikor. Ezzel sok száznak használtam hideglölis ellen.« (M. II. 220—221. lap). 10’
