Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
D. A KÖZÉPKORI ORVOSTUDOMÁNY. XVII. A MŰVELŐDÉS ÁLTALÁNOS HANYATLÁSA. AZ EGYHÁZ, A TUDOMÁNYOK ÉS AZ ORVOSTUDOMÁNY A KÖZÉPKOR KEZDETÉN. A K. u. IV. évszázad második felében megjelennek Európában a hunok. Félelmetes nyomásuk hatása alatt a germán törzsek elhagyják lakóhelyeiket és betörnek a római birodalom határaiba: megkezdődik a nagy népvándorlás. Lángokba vesznek a római falvak és városok, a római kultúra megsemmisül a barbárság nyomása alatt. Róma város falai között látja a barbárok hordáit. A gótok a 410. évben elfoglalták az »örök várost«, amelynek falain belül 800 év óta nem volt ellenség: három napon át fosztogattak benne, elpusztítva a művészet remekeit, felgyújtva a várost, öldökölve a lakosokat és hosszú sor kocsiba hányva bele az aranyat, kincseket és selymet. A vandálok a 455. évben újból kifosztották a várost, 14 napon át még többet rabolva. Attila, »a világ kalapácsa«, »Isten ostora« azt mondta: »Ahol az én lovam végigszáguld, ott fű nem nő ki többé«. Európa óriási térségein háborúskodott, a Volgától a Rajnán tálig, Itáliában már Róma falai alatt állt, de a városba még sem hatolt be, mert félt Isten haragjától. A nyugati császársághoz tartozó országokban a legnagyobb zűrzavar keletkezik, amely a VE, VII. és VIII. évszázadokon át tart. Ebben az időben egész népek, keleti gótok, nyugati gótok, türingek, burgundok, svevek, vandálok és longobardok vontdnak át rajtuk, megsemmisítvén a hajdani római művelődésnek szinte még az utolsó nyomait is. Celli1 véleménye szerint ebben az időben a mocsárláz (malaria) volt az egyik jelentékeny, de a történetírók figyelmét elkerülő oka Itália hanyatlásának és elnéptelenedésének. Igaz ugyan, hogy a rómaiak nem ismerték a betegségnek közvetlen okát (az anopheles fajhoz tartozó szúnyogtól a beteg emberekről az egészségesekre átvitt élősdit), de azt mégis tudták, hogy a »láz istennője« (dea febris) a mocsarak mellett szeret tartózkodni. Ezért aztán a mocsárláz leküzdése céljából kiszárították a mocsarakat és egész csatornarendszerük is volt, amely lehetővé tette, hogy a római Campaniának még azokon a részein is lehetett lakni, amelyeken a mocsárláz miatt az ember még manapság sem tud megmaradni. A népvándorlás, a gyakori háborúk és az általános pusztulás idejében ezek a csatornák tönkre mentek, mert nem javították ki és nem újították fel őket, midőn pedig a föld felett haladó római vízvezetékek2 megrongálódtak (az \ . és VI. században), a vezetékeken támadt nyílásokból 1 Celli. Die Malaria in ihrer Bedeutung für die Geschichte Roms und der römischen Campagna, 1929.- V. ö. fentebb, a 78. lap.
