Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
C. A görög és római orvostudomány
104 telenül nagy ügyességre tettek szert a kohászatban. De mindez csak tapasztalaton nyugvó technika volt, minden tudományos alap nélkül. Azt tartották aranynak, aminek sárgás, fémes, aranyos volt a színe és a fénye, amire határozottan utalnak az arany előállítására való receptek az ókori írók műveiben. Aranycsinálással foglalkozó mű egyébként általában kevés maradt reánk, mert a kohászat és festékkészítés jelentős jövedelmet hajtott az államnak, amely az ismertető leírásoknak inkább az eltitkolásáról gondoskodott, mint terjesztéséről. Diocletianus császár el is égettette az aranygyártásról szóló műveket, nehogy a pénz megromoljék. A testek rejtélyes átalakulásai arra indították az embereket, hogy valamilyen kapcsolatot tegyenek fel a testek és a bolygók istenségei között: az aranyat rokonságba hozták a Nappal, az ezüstöt a Holddal, a nehéz ólmot a Saturnusszal, a Cyprus szigetén bányászott rezet a cyprusi \ enusszal (cuprum), a fegyver anyagát, a vasat a Marssal, a mozgékony kénesőt Mercuriusszal stb. A testeknek vegyülését azok házasságának — vonzalmi vagy kényszerházasságának — tekintették; minden vegyi folyamat felett megfelelő szellem lebegett s ezt a kísérlet sikere érdekében meg kellett nyerni. Az ókoriak meggyőződése szerint az összes testeknek valamilyen magasabb egysége áll fenn a természetben; ebből ered az a vágyuk, hogy előállítsák e testeknek valamilyen ősanyagát. praema- teriáját, ebből pedig visszafelé megkapják a legértékesebb testet — az aranyat. Már ebben az időben megtaláljuk a »bölcsek kövéről« szóló tannak a kezdetét: a bölcsek köve állítólag képes minden fémet átváltoztatni arannyá. Galenos gyakorlati orvostanában, valamint általában az egész ókori orvostanban gyengén állott az epidemiológia is A pestisjárványok rémületet keltettek és pánikot okoztak. Galenos nem akarta próbára tenni orvosi ügyességét, amikor a járvány közeledett Rómához és a 166. évben elhagyta e várost. A dögvész okát egyáltalában nem ismerték s a levegőben, a dohos szagban és rothadásban keresték. A Marcus Aure- //us-korabeli dögvész járvány eredetét pl. így adták elő: egyszer katonák egy babyloniai templomban, mélyen elrejtve találtak egy kicsiny szekrénykét s azt remélvén, hogy benne elrejtett kincseket fognak találni, felnyitották, mire abból a pestis kiszabadult, elterjedt az egész országban és az egész római birodalomban. Mások földrengéssel, a folyók kiáradásával, sáskajárással, égi tünetekkel hozták összefüggésbe a pestist, a tanácstalan nép pedig legtöbbször természetfeletti erők hatásában látta a járvány okát. XV. A VALLÁSBÖLCSELETI IRÁNYZATOK A RÓMAI CSÁSZÁRSÁGBAN. PLOTINOS. Az ókorban csak a kis számú művelt körök vagy tudósok voltak képesek odáig eljutni, hogy természetes módon megmagyarázhassák maguknak a bennünket körülvevő világnak jelenségeit. Noha Epikurosnak materialista bölcseleté a teljes atheismust hirdette és a császári Rómában az egymással versengő vallások, kigúnyolták a különböző istenségeket, a természetfeletti erőkbe vetett hit mégis gyökeret vert nemcsak Róma városán kívül, hanem sok római polgárban is. Az egész római birodalomban ápolták a gyógyító istenek tiszteletét s a különböző országoknak megvoltak a maguk gyógyító istenei, de minden isten felett mindig Aesculapius (Asklepios) uralkodott, akinek egyre újabb és újabb templomokat építettek.
