Szakcikk gyűjtemény
Dr. Hunfalvy János: Az éghajlat változóságáról
29 — kább mechanikai, másik közvetetten. Mechanikai hatásuk abban áll, hogy a szelet feltartóztatják s erejét megtörik, hogy továbbá a falevelek és lombkoronák nem eresztik át oly gyorsan a napsugarakat és az esőcseppeket s hogy a lehulló levelek és galvak az erdei talajon oly takarót képeznek, mely a vizet, mint szivacs vészibe, tehát beszivárgását a talajba előmozdítja, felszíni lefolyását pedig késlelteti. E szerint az erdők mechanikai hatása főleg abban áll, hogy az eső vizét felfogják, lehető nagy meny- nyiségben visszatartóztatják s igy lassankinti beszivárgását a mélyebb földrétegekbe előmozdítják. Az erdők közvetetten hatása az éghajlati viszonyokra leginkább abban nyilvánul, hogy a légmérsékletet és a csapadékot módosítják. A megfigyelés utján nyert adatokból kitetszik, hogy erdőben a levegő évi közép mérséklete alacsonyabb, mint a szomszédos nyílt mezőn ; e tekintetben az erdő hatása a különböző évszakokban különböző, nyáron sokkal nagyobb, mint télben. Nappal az erdei levegő mindig hűsebb, de éjszaka minden évszakban melegebb. Tehát az erdő egészben véve csökkenti a légmérsékleti szélsőségeket; erdőben a légmérsékleti változások mind az évszakokban, mind az egyes napokon csekélyebbek, mint nyílt mezőn. E szerint az er- dőpusztitás egyik eredménye az, hogy nyáron a nappali forróság 2—3 R. fokkal emelkedik, télben pedig 1 R. fokkal alább száll. Tehát az ember, midőn az erdőket kiirtja, ezzel az isotherm vonalok hálózatát is megváltoztatja s különösen a mérsékleti változások nagyságát fokozza. Bizonyosnak vehetjük, hogy nálunk és egész Európában a légmérséklet napi, évszaki és évi változásai gyorsabbak és nagyobbak lettek az erdőségek nagy mértékben való kipusztitása óta. Már Észak-Amerikában is tapasztalják, hogy a mérsékleti változások fokozódtak. Svédországban a tavasz most két
