Szakcikk gyűjtemény

Dr. Hunfalvy János: Az éghajlat változóságáról

— 22 — hatása a külső rétegekre már alig, vagy épen nem volt érezhető, tehát a felszíne egyedül a naptól kapta melegét. A geológia rendesen négy nagy korszakot különböz­tet meg földünk történelmében. Az első legrégibb kor­szakban a hőmérséklet az egész földön körülbelől egyfor­ma s mindenütt magasabb lehetett, mint most a forró öv alatt. A második korszakban a hőmérséklet egészben véve már alacsonyabb volt, s az egyes vidékeken már tetemesen különbözött. De az északi sarkvidéken, pl. Grönlandban még akkor is körülbelől oly meleg volt, mint most Egyiptomban vagy a Kanári szigeteken van. A har­madik korszakban az éghajlati viszonyok már majdnem olyanok voltak, mint mostanában, az egyes vidékeken a légmérséklet már nagyon különbözött, noha az északi sarkvidékek még akkor is sokkal melegebbek voltak mint most. Ezután oly időszak következett, melyben a hó és jégmezők igen nagy kiterjedést nyertek. Ezt jeges idő­szaknak nevezik. Akkor Svájczország, Anglia és Skótor­szág, Skandinávia olyanok voltak, mint most Grönland, Izland, a jegesek az Alpokról a lombardiai és franczia síkságokig nyúltak le, a norvégiai és svéd jegesekről leszakadt jéghegyek a tengeren, mely akkor Németország éjszaki síkságát elborítja vala, a Harcz hegységig, a thü- ringiai erdőig és a Kárpátokig úsztak le. Közép-Európá- ban, Francziaországban stb. oly növények és állatok éltek akkor, minők most csak az éjszaki sarkvidékeken élnek. Ezen úgynevezett jeges időszak berekeszti a harmadik s megnyitja a mostani negyedik geológiai korszakot. Kivált a „jeges időszak“ sok fejtörést okozott a ter­mészettudósoknak , kik nagyon sokféle hypothesiseket gondoltak ki annak megmagyarázására. Agassiz úgy vélekedik, hogy minden geológiai korszak végén majd­nem az egész földkerekséget hatalmas jégburok vette

Next

/
Oldalképek
Tartalom