Szakcikk gyűjtemény
Dr. Hunfalvy János: Az éghajlat változóságáról
— 15 azokot a nap felszínén; de annyi bizonyos, hogy számuk felváltva hol növekszik, hol fogy. Azt is constatálták, hogy a napfoltok növekedésének és apadásának időszaka átlag véve s kerek számmal 11 évet tesz, még pedig úgy, hogy a napfoltok minimumától a maximumig rendesen csak 3 ,—4 esztendő telik le, mig ellenben azon időköz, mely a napfoltok legnagyobb számától azoknak legkisebb számáig lejár, rendesen 7 —7.3 évet tesz. Tehát a maximumtól a minimumig való időköz jóval nagyobb, mint az, mely a minimumtól a maximumig létezik. A 11 évi időszakhoz képest legtöbb napfolt mutatkozott (maximum volt) az 1829, 1837, 1848, 1859/60, 187% és 188%. években, ellenben legkevesebb napfolt volt 183%, 184%, 185%, 186% és 1877/8 években. Számos tudós vizsgálgatta, vájjon van-e valami kapcsolat a napfoltok időszakos változása és a földön megfigyelt meteorologiai jelenségek között. A vizsgálódások több tekintetben már határozott eredményre vezettek. Sokan ugyan azt tartják, hoay valamennyi meteorologiai jelenség ugyanazt az időszakosságot mutatja, mint a napfoltok tüneménye, tehát a napfoltoknak vagyis inkább azon folyamatoknak, melyek a napon a foltokat előidézik, döntő befolyást tulajdonítanak az éghajlati viszonyokra.*) De a dolog még nincsen végleg kiderítve. Némelyek úgy találták, hogy bizonyos vidékeken a napsütés (insolatio) ereje a napfoltok számával karöltve növekszik és fogy; mások ellenben úgy találták, hogy azon években, melyekben sok napfolt van, a nyarak hüsebbek s a telek tartósabbak. Ha nn szerint azon években, melyek a maximumtól a minimumig következnek, a tél igen *) L. Dr. Franz v. Gerny: Die Veränderungen des Klimas und ihre Ursachen, Hartlebens Verlag, 1881.
