Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
NEGYEDIK RÉSZE. 81 részeteken-való emberkék írásából, mellyet magam két szemeimmel nem olvastam az ő saját könyvökben. Ha mered, próbály szerencsét, keresd egy mondását Calvinusnak az egész Kalaúzban (melyben talám ezer helyen citáltam Calvinust), mely úgy nem volna. Harmadszor azt mondgya Alvinczi, hogy az Gazdag és Lázár dóiga csak példa-beszéd, melyből bizonságot nem támaszthatni. Hogy pedig ez példa légyen s nem historia, bizonyíttya elsőben Arany-szájú szent Jánossal, ki ezt parabolának nevezi. Az-után azzal: mert ha ez historia volna, követköznék, hogy az lelkeknek szemek, újjok, nyelvek volna. Mondom én, hogy te délig nem látcz, s~ dél-után vak vagy. Elsőben a mi illeti Arany-szájú szent Jánost, úgy vagyon, hogy néha parabolának nevezi az Lázár dóigát, de néha valóságos históriának híja. Halhadsza az maga tulajdon szavait: Historia de divite et Lazaro, deque iis, quce cceteris horum similibus acciderunt, nihil aliud, quam hoc declarat. Es ismét: Ad priscos illos viros sermonem conferamus, ac si placet, divitem, qui Lázári tempore erat, in medium proferamus. Sőt ezen Chrysostomus1, Tertullianus, és egyebek-is, erős jelenséggel bizonyíttyák, hogy ez valóban történt dolog, és nem csak példa. I. Az példa-beszédekben nem szokott Christus Urunk senkit nevén nevezni, mint az egész Evangélisták írásából kitetczik. Mert a minémű történetet ember például beszél, ha azt egy bizonyos emberre keni, ottan nem példát mond, hanem hazugságot beszél, oly emberre fogván az dolgot, kinek híre sem volt benne. Ha példa-beszéddel el akarnám hitetni Alvinczivel, hogy akár-mit ki ne fecsegne az predikálló-székből, és azt mondanám, hogy volt egy Derecskéi Ambrus, kinek felesége varásló, bűbájos aszszonytúl sokat tudakozott; megsúgá valaki Derecskéinek, hogy illyen s hlyen dolgok esnek az várasban, azért hertelenségből az predikállásakor erőssen megfeddé Derecskéi az magistrátust, mely elszenved efféléket. Az tanács ezt halván, egybe-győle, szóllítá Derecskéit, kéré, hogy megjelencse, ki volna az vétkes. Derecskéi emberét adá, kitűi hallotta. Azt-is hívatá az Tanács és megérté, hogy Derecskéi felesége varásoltatott: kit tuttára adván Derecskéinek, szégyenben hagyálc nyelveskedését. Ez az dolog nem Derecskein történt, hanem máson. Hogy ha név-nélkül, példa gyanánt ezt előhoznám, vétek nem volna benne: de ha embert nevezek, a kin ez történt, noha az ember soha nem volt ez világon, vagy ha vólt-is, az dologban részes nem volt, az igazság-ellen vétkezem, nem példát mondok. Tehát az igazságnak mestere, az mi édes Chrysost. t. 2. Horn. 1 de Lazaro. Horn. 6. in c. 2. ad Corinth. 1 Homil. 2 de divite. Pázmány Péter művei. V. kötet. 11
