Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
276 UTA-VESZTETT ÚT-MUTATÓNAK ÚTRA VEZETÉSE Itiner, föl. 383. UT A-VESZTETT ÚT-MUTATÓNAK ÚTRA VEZETÉSE. EZ 1RÁS0CSKÁNAK RENDI. Sok rósz írásit és eszeveszett pappiros mocskolásit olvastam az uj tanítóknak, de nem említem, hogy gazzab szelességet láttam volna, mint minap egy Magyar könyvecskében. Az ki írta ez nyálaskodást, sok helyen jelenti magát prédikátornak; de nem akarta hogy nevét tuggyuk. írását Itinerariumnak nevezi*1, magyarázván mit jegyezzen az Itinerarium, az az (úgymond) nevezetes vetekedés. Mely magyarázattal jelenti, hogy az maga könyvének első szavát és felfüggesztett titulussát sem érti. Mert bár csak az Molnár Vocabulariumában tekintett vólna-is, meg- tanúlta volna, hogy az Itinerarium nem nevezetes vetekedést, hanem úton járásnak megírását jegyzi. Az egész könyvbe pedig semmi rendet és methodust nem tart, részekre és caputokra nem osztya beszédét, tétováz mindenben, egybe szűr zavar mindeneket; és mint az majom, noha emberi hasonlatosságot követ, de ugyan kitetczik hogy ő majom, úgy ez-is az Alvinczihez írt levelek formáját akarván követni, majmoskodását czégérezi. Czéllya írásának az, hogy elroncsa és erőtlenné tegye, az mit ez élőt tizen-négy esztendővel Magyari István ellen megbizonyított vala Pázmány Péter, tudni illik, hogy az lutherista és calvinista vallás uj és csak minap támadott. Noha pedig semmi sincs ebben az út-vesztető Itinerariusba, mely derék feleletet érdemlene, mind az által nagyon sollicitállya az Itinerarius, hogy az felelettel ne késsünk. Azért hogy kérése heába ne légyen, Istenemet segítségül híván, rövideden megfelelek illyen két ok alat. Először hogy azon dolognak gyakor elő*' II. kiadás. írása eleibe illyen czégért függeszte.
