Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
XIV. része. A Purgatoriomrúl
816 XIV. RÉSZE. A’ KALAÚZ XIV. KÖNYVÉRÜL: 1 Apoc. 13. v. 6. Cap. 16. v. 11, 21. Psal. 6. v. 6. Psal. 113. v. 17. 2 1. Cor. 3. v. 13, 15. 3 Citati in Kalauz, f. II. 613. 4 Pag. 1123. Pag. 1223. Pag. 1228. Pag. 1225. August, de Cura pro Mortuis. cap. 1, Supra, föl. 951. xhogy gyűlölik, káromlyák az Istent, nem dícsírik. Ennek-felette, Sz. Pál nyilván írja; hogy némellyek, 2Tüz-által üdvözülnek. Mely mondás, ha magában homályos vólna-is: de d Sz. Cypriánus, Sz. Ágoston, Sz. Gergely, a’ Purgatoriomrú 1 magyarázván, eléggé meg- mutattyák mit kellyen azon érteni. Erre, Elsőben, azt írja Balduinus; hogy, ^A’ föld alat valók, kikrül az írás emlékezik, az Ördögök: És hogy Sz. János Prosopo- poeikval szól, a’ föld-alat-valók szózattyát írván. De ez gondolatlanság. Mert, a’ mint feljegyzem, száma-nélkül mondgya a Sz. írás; hogy a' kárhozottak nem dícsírik Istent. És ebből-is kitetczik, a’ mint sokszor hallók, hogy Figura-nélkül, az-az, a’ Sz. írás szavainak tulajdon jegyzése kivül-való magyarázat-nélkül, semmi tudományokat nem mentegethetik az Újítók. Ha pedig megengedtetik, hogy akaratunk szerént Figurákát gondollyunk a’ Szent írás szavaiban; künyü minden világos mondásokat játékká tenni. Azt sem helyesen írja Balduinus; hogy, Abból nem következik a Purgatóriom, ha a föld-alat ollyak vannak, kik Istent dícsírik. Mert ha a’ Pokolbéli kárhozottak nem dícsírik Istent (a’ mint Szent írásból hallók:) következik, hogy nem Pokol-béli kárhozottak a’ kik Istent dícsírik a’ föld-alat. És ebből kifakad, hogy nem csak Meny-országban, és Pokolban vannak a’ Lelkek, hanem Harmadik hely-is vagyon a’ föld-alat. Másodszor, azt mondgya Balduinus; hogy Ä Sz. Pál szavait, némely régi Atyák, a Purgatoriomrúl magyarázták: de ő azzal nem gondol. És, hogy színesben hadakozhassék ellenem, reám fogja; hogy én a’ Sz. Pál mondásában, az Úr Napján, diem Extremi Judicii, Utólso Itílet napját magyaráztam. Noha én, nyilván és világossan írtam; hogy az Úr napján, Sz. Pál, a’ mi Halálunk napjat érti. A’ mit egyebet beszél itt Balduinus, csak szók, és bizonyság-nélkül-való nyelveskedések. Mi pedig, a’ Sz. Atyákat, kik a’ Sz. Pál szavait a’ Purgatoriomrúl értették, nagyobra böcsül- lyük hogy-sem a’ Balduinus fecsegését. IV. Bizonyság. Sz. Ágoston írja; hogy a’ Halottakért való Imádkozásnak szokásában, Universas Ecclesias claret autoritás, az egész Ecclesiának fénlik méltósága. És a’ Kalaúzban megmutattuk; hogy a’ régi Szentek, egyenlő értelemmel javallották a’ Halottakért való Imádkozást. Eretnek számba írták Aériust, a’ ki ezt nem javallottá. Ebből, ugyan-azon Négy erős Bizonyságokat állatbattyuk, menyekkel ez-előt bizon3Űtók, hogy, ha a’ Sz. írásban emlekezet nem volna a’ Szentek Segítségül-hívásárúl; mindazaltal, tartoznánk azt hinni:
