Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
IX. része. Az igaz Ecclesia mellyik?
690 IX. RÉSZE. A’ KALAÚZ IX. KÖNYVÉRÜL: 1 Tom, 3. Enchir.cap.69. Tom. 4. De Fide et Operib. cap. 16. Pag. 839. Aug. epist. 105. Pag. 850. August, in Psal. 85. Vide Kalaúz, II. 203. 1. Joan. 3. v. 2. 2 Lib. 15. de Trinitate, c. 18. 3 Pag. 859. meny-országon és poklon-kívül. Az sem igaz, Balduine, hogy Néhúlt Ágoston kételkedett a Purgatoriomrúl. Mert arrúl, semmi kételkedését nem jelenti: hanem a’ kínnak módgyárúl tapogatva szól, és azt írja; ihogy Az emberek, bánattal vesztik el, a’ mit szerettek. Efféle bánat, csak e’ világon tarcson-e, vagy a’ más világon is találtatik, kérdés lehet, úgy-mond, felőlié. Ennél egyebet Sz. Ágoston nem mond. És ugyan azon Könyvben, Enchiridii cap. 110. oly világos szókkal taníttya a’ Halottakért való imádságnak és alamisnának hasznát, hogy a’ szemtelenség sem szólhat ellene. A’ Jó Cselekedetek érdemérül, azt írja Balduinus; hogy Szent Ágoston, a Jó cselekedetek Érdemét taníttya: de azért, ex gratia, kegyelemből, mondgya hogy üdvözíti etünk. Úgy vag}ron: és a’ Kalauzban előhozott mondásban, megmagyarázza igazan Sz. Ágoston, mint fér egybe, hogy Ingyen adatik malaszt, melyből származik az érdemes cselekedet; és így, ez-is az Érdem, Isten ajándéka. Ez az igazság. Hogy Üdvösségünkrül bizonyosok nem vagyunk míg élünk, nyilván taníttya Sz. Ágoston. És azt Balduinus sem tagadgya; hanem csak azt írja: Hcec opponit Augustinus carnali securitati, et temerurice prcesumtioni; hogy ezzel Sz. Ágoston, a’ testi bátorságot, és vakmerő bizakodást ellenzi. Akár-mi végre, de elég ha azt taníttya Sz. Ágoston; hogy, Valamíg élünk, bizonytalan, ha a’ jóban megmaradunk. A’ hol pedig azt forgattya Balduinus, hogy Szent Ágoston bátorít, hogy magunkról így szóllyunk; Sanctus sum ego, Szent vagyok én: eleit utóllyát nem nézi a’ Sz. Ágoston szavainak. Mert ő, csak azt írja; hogy Christiani omnes, baptizati in Christo, ipsum induerunt; valakik megkeresztelkedtek, Krisztusba öltöztek, Krisztus tagjai lettek: Azért, Unusquisque Christianus, imo totum corpus Christi, clamet; Sanctus sum ego; minden Keresztyén, sőt éppen a’ Krisztus teste, azt kiálthattya; Szent vagyok én. A’ mi- némű értelemmel azért a’ Sz. írás száma-nélkül Szentnek nevez minden Keresztyént, úgy bezzeg minnyajan Szentek vagyunk; az-az, Istennek szenteltettünk a’ Keresztség által. Ebből ki nem sül, hogy minden Keresztyén tekélletes, tiszta életű, szent légyen. De ha szinte az volna is, még ki nem tetczik, ki mi lészen holta napjáig: mert, Nunc filii Dei sumus; et nondum apparuit quid erimus. Hogy a’ Hit, magán, Szeretet nélkül nem igazít, noha szeretet nélkül lehet, 5Sz. Ágoston szava. Balduinus, helyén hadgya, hogy a’ Hit, Szeretet nélkül nem igazít, 6 quia Fides sine Charitate non
