Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
70 AZ IGAZSÁGNAK GYŐZEDELME 1. Joan. 3, 5. Kalauz II. f. 496. füge-közzé kever, s úgy sem piperátos. De tarosa prédikátor-társai vendégségére efféle enczembenczet. Lássuk továb, mit nyekeg. Az én-tőllem említett locusok-közzűl csak eggyet említ, tudni illik az szent János mondását, melyben azt talállyuk, hogy a kiben Istenben vetett reménység vagyon, megszenteli önnön-magát. Erre kettőt mond. Először: Nem tulajdonít szent János az embernek természeti-szer ént maga erejéb öl-való szentelést, hanem az Istennek munkája ez. Jaj szegíny ember, hon volt eszed, mikor ezt írtad? Ki mondotta, hogy az ember természet erejéből megszenteli magát? Errűl vala-é az kérdés? Eszedet veszti az nagy tudomány, ha idején eret nem vágacz az könyökeden. Nem az a kérdés Antal, ha természet erejéből az Istennek gratiája-nélkül megigazúlhat-é az ember, vagy nem ? Mert az Kalauzban sok erős bizonyságokkal megmutattam én-is, hogy az üdvösségre és igazúlásra semmiképpen nem készülhet ember az Istennek gratiája s segítsége-nélkűl. Hanem a dolog csak az, hogy ha az szent irás bálványozás-nélkűl embernek tulajdonította a megszentelést, mivelhogy külömb értelemmel tulajdonította ezt embernek, hogy-sem az Istennek: tehát mi sem lészünk azzal bálványozok, ha szintén azt mondgyuk-is, hogy az szentek üdvözítnek, csak hogy azt ő-róllok ne oly formán mondgyuk, mint az Istenről, hanem csak úgy, hogy könyörgésekkel segítnek az üdvösséghez. Ez a dolognak bökkenője; it kellene elmés voltodat mutogatnod. De te csak mondhas valamit, azzal nem gondolsz, mint illyék az dologhoz. Másodszor Linacer grammatikáját [2] hozza-elő Alvinczi, melyben írva vagyon, hogy az cselekedet gyakran az cselekedetnek magya- rázattyáért vétetik. Továb Péter bátya: mi sül-ki ebből? Az megszentelést az Istenben-való reménség cselekeszi, és az embert megszenteltetnek mutattya lenni. Nagy dolog ha Bocskai idejébe maszlagot nem attak innod az török barátid. Mert nem hihetem, hogy eszes embertűl ily derék kábaságok származhassanak. Először azt kérdem tolled, mire hozád-elő az Linacer mondását, ha te magad írod, hogy az megszentelést az Istenben-való reménség cselekeszi? Ha cselekeszi : tehát nem csak megszenteltnek mutattya lenni. Másodszor azt kérdem tolled, honnan bizonyítod, hogy az szent János mondásának csak ollyan értelme vagyon, hogy a kiben isteni reménség találtatik, megmutatja ezzel, hogy ő szent? Miért nem kel úgy érteni az szent János mondását, hogy: reménsége által az ember hozzá készíttetik az igazúláshoz? Harmadszor, mit
