Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
VII. része. A' Sz. Irás igaz értelmét honnan kell venni?
660 VII., Vili. RÉSZE. A’ KALAUZ VIII. KÖNYVÉRÜL: Pag. 726. Kalauz, II. 136. Pag. 730, 735, Pag. 730. Supra, föl. 513, 519, 520. Pag. 733, 734. Pag. 734. Pag. 734. ismérje valaki magát: de a’ Bírónak úgy kel mondani sententziát, hogy mindenik fél ércse nyilván, tagadhatatlanúl, mellyik nyerte, vagy vesztette ez-előtt a’ Bíró előtt, mert bolond volna, nem Bíró, a’ ki oly sententziát mondana a’ pereseknek, hogy nem tudnák ki nyerte, ki vesztette. Egy illyen sententziát mutasson Balduinus a’ Sz. írásban, ama’ szorul való versengésben: Ez az én testem. Mert nem elég azt mondani, hogy a’ Calvinisták, szüvökben meggyőzettek, noha szóval tagadgyák, mivel te a’ Calvinisták szüvében nem voltál. A’ kérdés sem az, mint ál a’ Calvinisták szüve: hanem, ha a’ Sz. írás Bíró, annak oly világos sententziáját akarjuk hallani, melyből nyilván, világoson érthesse minden peres, ki magyarázza igazán ama’ mondást, Ez az én testem, ennek a’ Bírónak ítíleti szerént. Ezt a’ sententziát keresse fel Balduinus: hadgyon békét annak mint vagyon a’ Calvinisták szüve-állása, mert a’ mit ő mond a’ Calvinisták szüvérül, ugyan azont mondgyák a’ Calvinisták a’ Luter isták rúl. A’ mely Bizonyságokkal megmutattam, hogy az Ecclesia Ítílő- bíró a’ Hitrül támadott versengésekben, azokra Balduinus csak ezt .feleli: Nos verce Ecclesice judicium non improbamus, hogy az igaz Ecclesia Ítílő-bíró. Hanem abban akad, hogy Ä Pápisták, csak magán a Pápát vallyák Itílö-bírónak a Hit dolgaiban. De mivel errül eléb szóllottunk, nem szükség szót szaporítani. Azt pedig soha Balduinus végbe nem viszi, hogy, a’ mirül a’ Catholicusok között szabad vélekedés vagyon, abban valamely félnek tetczését, Közönséges Tudomány gyanánt oltalmazzuk. Végezetre, a’ minémű Feleletet adtam az Újítók bizonyításira, mellyekkel a’ Sz. írásnak Bíróságát állattyák, örömest bontogatná Balduinus: de módgyát nem ejtheti. Mert megengedi, hogy az Ecclesia ítíletet tehet a’ maga-ellen támasztott perekben: és hogy ezt jövendöllötte Isaias, Cap. 54. v. 17. Balgatagság pedig, hogy Balduinus ama’ szóból, Habet, azt akarja kisatúlni, a’ Krisztus Urunk világos mondása ellen, hogy, Joan. 12. v. 47. nem csak az Utólso ítíletrül vagyon emlekezet. Nem okosság az-is, hogy Corinthus, Galata, és egyéb Várasokban lévő particularis Ecclesián&k esetiből, a’ Közönséges Ecclesiának állandóságát kétesíti. Mind ezekből, világoson megtapasztalhattya, minden okossággal élő ember, hogy az Új Vallásokban, sem igazság, sem tekél- tes állandóság nincsen.
