Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
MÁSODIK RÉSZE. 65 írásban nincs illyen könyörgés: ábrahám, halgas-meg engem. Most-is azon kér, hogy mutassak egy helyet az írásban, a hol valaki így könyörgött volna. De hogy tuttodra légyen szerető Péter bátyám, nem tartozom vélle, hogy midőn valamely hazugságtokat feljegyzem, mind béírjam, valamit előtte vagy utánna fecsegtek. Elég hogy igazán és híven elő-hozom azt, az mit hazugságnak mondok. Ennek-fölötte, mivelhogy nem volt szándékom, hogy fundamen- tomból megbizonyícsam az szentekhez-való könyörgésnek megfed- hetetlen igazságát, hanem ez dologban az Kalauzra mutatván, csak az ti káromlástokat akartam orczátokra téríteni, nem voltam köteles, hogy kiterjeszszem írásomat. Nem-is szükség, hogy igéről igére ollyan szókkal-való könyörgést talállyunk az szent írásban, az minéműt te kívánsz. Elég, ha megbizonyíttyuk, hogy szabad az megdücsőűlt szentektől segítséget kérnünk, kit az Kalauzban meg-is bizonyítottam, de mindent bé nem írhatunk akár-mely kis könyvecskében. Ha nem restelled pokolban léptedet, talám amaz dúsgazdagtól megtanulhatnád, mint kellyen Ábrahámnak kö- nyörgeni. Harmadszor lelki-isméreti ellen tétováz Alvinczi, midőn azzal mentegeti ezt az harmadik hazugságot, hogy az szent írás nem az Ábrahám vagy Dávid személyének méltóságára néz, hanem az Isten igíretire, melyre emlékezteti Moyses az Istent. Mert elsőben, ha ez így vólna-is, még sem menekednél-meg az hazugságtól, mivelhogy nem az a kérdés, minémű értelemmel és mire nézve bocsátottak Istenhez illyen könyörgéseket: hanem csak azon tudakozunk, ha az szent-írásban találtatik-é illyen könyörgés: ábrahámért és Dávidért halgas-meg Ur Isten. Én igazán mondottam, hogy találtatik. Az te praífatiód pedig hazugúl mondotta, hogy nem találtatik. Annak-fölötte, az Sóltárban és az Királyok históriájában semmi emlekezet nincs az Istennek igíretiről, hanem egy-általlyába csak Dávidról vagyon szó, hogy az Úr Isten ő-érette el ne fordícsa az Christus orczáját. Végezetre, noha Dániel és Moyses emlékeztetik az Istent arra, hogy Ábrahámnak és Isáknak megeskütt, de azért ugyan nem azt mondgyák, hogy azért az esküvésért mutassa az Úr Isten az ő kegyelmét, hanem propter Abraham, Ábrahámért, Isákért, Jákobért, kik oly kedvesek voltak, hogy hittel kötött szövetséget-is vetne Isten ő-véllek. Kitetczik azért mind ezekből, hogy még eddig csak tétovázott Alvinczi és eggyik hazugságnak sem vonhatta körmét az füléhez^ Pázmány Péter művei. V. kötet. 9 //A Kalauz lib. 13. c. 2. §. 3. II. f. 566. Luc. 16, 27. Psalm 131, 10. 2. Paral. 6, 42.
