Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus
596 III. RÉSZE. A’ KALAÚZ 1 Pag. 443, 262, 473. 2 Supr. fol. 551, 552. 3 Pag. 444. * Pag. 445, 446, 162. 5 Pag. 163. 6 Pag. 446. Contradictio. Pag. 447. 7 Kalauz, I. 537. 8 Pag. 447. 9 Mathes. Concio. 16. de Luthero. 10 Pag. 448. " Kalaúz. I. 387. Contradictio. 12 Pag. 449. In cap. I. ad Galat. 13 Pag. 450. hozzá1; hogy, A’ mit Luter ebéd felett beszéllett, azt nem 6 írta könyvbe. Errül előb2 szóllánk. Ezeket a’Sz. Atyák szidalmazásit, Balduinus kevélységnek nem tartya: sőt ő azt beszélli; hogy, mikor Luter, Ezer AgostonnnaX, ezer Cyprianussal, ezer Ecclesiával nem gondol3, Hoc non est contemnere Patres, azzal a’ Szent Atyákat nem gyalázta. Nem tudom, mi légyen a’ Luteristáknál a’ Kevélység, ha az nem kevélység, hogy egy nyelves csácsogó tudatlan Apostata Barát, így lecsopülli mind egyig az élemetes*1 régi túdós Szent Doktorokat! Azt írtam vala, hogy Ördögi Kevélységgel, magát Evangélistának, és Prófétának nevezte Luter. Ezt nem tagadgya Balduinus: sőt4 leírja a’ Luter szavait, mellyekben magát így nevezgeti. És noha ez-előt azt mondotta vala, hogy Luter5, Ominatus potius, quam vaticinatus: de itt azt beszélli, hogy valóságos Prof étid kát mondott6 a sok tévelygések támadásárúi; és Németország romlásárúi. Ez ollyan Profetia, mint, a’ ki meggyújtja a’ házat; és azt jövendölli, hogy megég. Ő lobbantotta fel az Új Tévelygések lángját, és a’ vesződések üszögét. De lásd, mely szemtelen Hazugságokat kérődik én-reám Balduinus: I. Reám fogja, hogy én írtam, hogy Luter egyenlővé tette Melanchthont Sz. Pálhoz. Maga ezt én nem írtam: hanem, a’ Luter szavát hoztam elő7, melyben Sz. Pál után, Proximusnek, legelsőnek mondotta Melanchthont. II. Azt keni reám8, hogy Lambertus Danceus Verseinek mondottam amazokat: Christus habet primas; habeas tibi Paule secundas: At loca post illos proxima Luter habet. Maga, meg sem gondoltam hogy ezt Lambertus Danceus írta, ki sok üdővel Luter után élt; azok pedig a Versek, Luter idejében írattak. Nincs-is a! Kalaúzbacn, emlekezet Lambertus Danceus- ról: hanem azt írtam, hogy Franciscus Lambertus Versei azok, mellyeket Mathesius9, Luter tisztességére feljegyzett. III. Hazud abban-is, hogy Luter nem írta, hogy10 Sz. Péter és Sz. Pál, eggyet sem értettek az Isten szavaiban. Mert a’ Kalaúzbacn11 igazán írtam, hogy Aurifaber, Luternek kedves társa, bizonyságot tészen, hogy 1546. Esztendőben, 12. Februarii, maga kezeivel írta ezt Luter. IV. Az sem igaz, a’ mit Sz. Péterrül előhoz a’ Luter Írásából, hogy12, Petrus docebat extra Verbum Dei; ergo errabat: Sz. Péter, Szent írás kívül tanított; tehát tévelygett. Mert ő-maga-is Balduinus azt taníttya; hogy Sz. Péter13 conversatione, cselekedetiben, nem *' Koros.
