Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus
és Consequentialal (az-az, magok álmával) terhelnek minket. A’ szegény kösséggel pedig elhitetik, hogy a’ Szent írás, a’ mit ők gondolnak. A’ Szent Lélek vétele után, világ Reformálására, küldések után, az Apostolok nem büszhöttek a’ Hamis Próféták gonosz erkölcsiben. Mert, ha ő-bennek látczott a’ Hamis Próféták bélyege, hiteles nem lehetett tanítások. Szent Pál sem jól írta volna, hogy az Apostolok, Krisztus dücsőssége; ha az ő gonoszságokkal1 gya- láztatott a’ Krisztus neve. A’ Szent Lélek sem járt el tisztiben, a? Krisztus ígíreti szerént2, ha minden Igazságra nem vezérletté az Apostolokat. N° 1. Ä Kevélységriil. A’ Luter Kevélységét mentegetni akarván Balduinus, hazugságon kezdi szavát. Azt írja, kétszer háromszor-is, hogy én, az Indulgentiák hirdetését Cauponatiónak, csaplárkodásnak nevezem. A’ ki nem hiszi, hogy ebben hazud Balduinus, talállya fel a’ Kalauzban ezt a’ szót, mely ott nincsen. Hazud abban-is, hogy A’ Luter ellenségi-közzül, senki azt nem mondotta, hogy azért kezdett viszálkodni Luter, mert az Augustinianusok eleibe tétettek a Domini- canusok, az Indulgentiák hirdetésében. Mert a’ Kalauzban feljegyzettem, és ő-maga Balduinus egy-néhány vers után megvallya, hogy Cochlceus ezt írta. Hazud abban-is, hogy Én szédelgő lélektül hordoz- tatom, mikor Kevélységből írom, hogy Luter feltámadott, látván, hogy az érszényt levonták orr árúi: mert, ha ez így történt, fösvénység vált ez inkáb, hogy-sem kevélység. Mind a’ kettő lehetett: kevélység volt azért, hogy bánta a’ Dominicanusok prcecedentiáját: fösvénység lehetett, ha hasznot várt, és azt levonták orrárúi. Előszámláltam, mely kevélyen gyalázza Luter a’ régi Szent Atyákat. Balduinus azt írja; hogy3, Sok dolgokban Sz. írás ellen tanítottak az Atyák. Sz. Ágostoni, Nimis longe a Scriptura recedit, igen meszsze jár a’ Sz. ír ástál. Jerónimust, méltán tapodgya Luter5, ob impiam opinionem, Istentelen vélekedéséért, és a Sz. írás értelmében való tompaságáért, mivel igen nyilván ellenkezik Sz. Pállal. Gergely Pápát, jól feddi Luter: mert6 a jó cselekedetek érdemét, a Purgatoriomot, és Elégtételt, igen böcsüllötte. Disputállya az-után, ha Areopagita irási-e a’ mellyek most nállunk vannak? De mivel errül magán Oltalmazó könyvet írt Del-Rio; nem kel azt itt vis- gálni. A’ töb Szent Atyák gyalázatit, mellyeket ex Colloquiis Mensalibus előhoztam, helyén hadgya Balduinus, noha azt veti 75* III. KÖNYVÉNEK XII. BIZONYSÁGÁRÚL. 595 Supra, föl. 531, 532. I. Corinth. 8. V. 23. 1 Rom. 2. ■ v. 24. 2 Joan. 16. v. 13. Pag. 436. Ibidem. Ibidem. 5 Pag. 439. 4 Pag. 440. 1 Pag. 441, 442. * Pag. 444. Del Rio in Vindiciis Areopagiticis.
