Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus
III. KÖNYVÉNEK VI. BIZONYSÁGÁRÓL. :>rw a’ Kalauzban jegyzettem, csak egy mondását Luternek, írja1 hogy fel nem találta; tudni illik, amazt: Ut nihil justificat nisi Fides. ita nihil peccat nisi Incredulitas. De mingy árt ugyan azon helyen megvallya Balduinus, hogy ezek Luter szavai: Serihit Lutherus; Ut Fides justificat, ita solani Incredulitatem damnare. Ismét, csak hamar Lutcrnek illyen szavait hozza elő: Quemadmodum ergo sola Fides justitia nostra est, ita Infidelitas solum peccatum. Ugyan ezen szókat olvastam én-is, Thesi prima Paradoxa in Papatu. De úgy vészem eszembe, hogy Balduinus azt a’ helyt, meg sem tekintette: mert nevezni sem tudgya a’ Luter könyvét, mellyet így említ, Disputatio Lutheri contra Paradoxa Papistica. Maga Luter, nem a’ Pápisták hihetetlen tanitásárúl nevezte azt a’ könyvet, hanem a’ maga Vallását nevezi oly dolognak, mellyet a’ Pápista- ságban hihetetlennek itíltek; Theses in Papatu Paradoxes. Azt írtam vala, hogy kegyetlen Tirannus, a’ ki híveit élet vesztés alat lehetetlen dologra kötelezi. Azért, ha lehetetlen a’ Törvénynek megtartása (mint a’ Luieristák vallyák), Isten erre nem kötelezett. Azt feleli erre Balduinus, 2a’ mint eléb-is hallók; hogy, Nem általlyában lehetetlen a’ Törvény megtartás, mert paradicsomban megtartható volt; noha most meg nem tarthatlyuk. De mit használ, hogy Ádám atyánktól lehetséges volt, ha most lehetetlen ? A’ ki az-előt látott, de most vak, úgy nem erőltethetni, hogy most lásson, mint a’ ki annya méhéből világtalan volt. Ha volt ’s költ a’ régi erő, és most lehetetlen a’ Törvény-tartás: nem fér az Istennek bölcseségéhez, és kegyességéhez, hogy üdvösségünk vesztése alat most azt kívánnya tőllünk, a’ mit túd, hogy most lehetetlen tőllünk, mivel, a’ Sz. Dávid mondása szerént, Alquitas testimonia tua: Omnia mandata tua cequitas; az Istennek minden törvénye képes, illendő; nem képtelen és kegyetlen. Továb mégyen Balduinus, és azt írja; hogy az Isten Törvénye, fen marad annyiból, hogy kötelez engedelmességére; de elrontatik annyiból, hogy nem kárhoztat ha megszegjük: Non est abrogata quoad Obedientiam; ad illam enim semper obstricti manemus: sed abrogatur quoad maledictionem; ne damnet, ubi violata est. A’ mely mondásit a’ Kalauzban előhoztam Internek, ellenkeznek ezzel. Mert így szól Luter: 3Ab omni imperio, et Jure Legis Divinos liberati sumus; az Isten Törvényének kötelezéséiül szabadosok vagyunk. Melanchthon-is azt írja; hogy a’ Törvény nem kötelez, mert azt meg nem tarthatni. De ez ám járjon. Az Nalaúz, I. 374. Pag. 277. Pag. 278. Ex libro contra Regem Angl. Pag. 277. Pag. 274,275, 276. Supra 553, 1112, 1119. Psal. 118. V. 144, 172. Pag. 276, 277. Vide infra cap. 12. § 2. Kalauz, I. 374. * Luth. in cap. 4. ad Galat.
