Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus
III. KÖNYVÉNEK VI. BÍZÓNYSÁGÁRÚL. 553 numquam satisfaciamus. Tehát bolondság arra igyekezni, hogy megtartsuk az Isten törvényét, és ennek eleget tegyünk. Erre Balduinus, Elsőben, megvallya; hogy ők azt tanították, et etiamnum docemus, most-is taníttyák, hogy, Nullam Prcvcep- torum Dei particulam observare, nec vel in minimis satisfacere posse; semmi részét, csak legkisseb dologban-is, bé nem tölthetni az Isten törvényének. Másodszor, azt írja; hogy, noha lehetetlen a’ Parancsolatok megtartása: de azért, ad Obsequium inchoatum contendere debemus, igyekeznünk kel az engedelemnek kezdésére, mert Isten paran- csollya, és az Engedésnek nagy jutalniokat ígér. Ezek csak út-vesz- tések: Mert a’ hol Obsequium, engedelem találtatik, ot immár valamely hagyásnak tellyesítése vagyon. Azért, nyilván-való Contradictio vagyon abban; hogy az Isten parancsolatit legkiseb dologban sem cselekedhettyük: és, hogy az engedelmet it elkezdhettyük. Annak- okáért, ha semmit az Isten parancsolatiban meg nem tellyesíthe- tünk; mivel azt-is parancsolatnak írja Balduinus, hogy az engedelemnek kezdésére igyekezzünk: következik, hogy ennek sem tehetünk eleget. Balgatagság, hogy Balduinus annak hasznát és jutalmát említi, a’ mit lehetetlennek tanít, mert, annak haszna nem lehet a’ mi nincsen. Nincs pedig semmi Jó cselekedet, ha az Isten tör- vénye-szerént semmit nem cselekedhetünk, mert, Isten törvénye és akarattya-szerént valónak kellene annak lenni, a’ mit Jó cselekedetnek kellene mondani. Végezetre, akarnám érteni, hol olvasta Balduinus a’ Sz. írásban, az Obsequium inchoatum, et comsummatum emlekezetit? Ha csak maga fejében faragta, tarcsa magának. Harmadszor, azt írja Balduinus: hogy, Nem egy-általlyában lehetetlen az Isten törvényének megtartása, mert paradicsomban ezt megtarthattuk volna: hanem csak az eset-után*1, ebben az életben, lehetetlen. Elég ez arra, hogy az eset-után, ebben az életben, szintén oly bolond a’ ki arra igyekezik a’ mit tud lehetetlennek, mint a’ ki arra igyekeznék hogy a’ Dunát kiigya., mert mostani allapatban, mind a’ kettő lehetetlen. A’ kinek szeme volt az-előt, de kitolták, és meg-vakították: szinte úgy nem láthat most, mint a’ kinek szeme nem volt születésétül-fogva. És szintén oly Tirannus volna, a’ ki látásra kénszerítené élete vesztése-alatt az illyen embert, mint a’ ki azt kívánná tőlle hogy a’ Dunát kihörpencse. [A’ mit szolgádnak egészséges korában parancsoltál, ha azután halálos *1 A bűnbeesés után. Pag. 272. Pag. 274, 562. Vide infra cap. 9. §. 4. n. 6. quomodo mandata non sint gravia. Pag. 274, 275, 276. Vide infra, hoc ca. § 6. num. 4. Rcspon. ad pag. 275. Balduini. Pázmány Péter művei. V. kötet. 70
