Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus
III. KÖNYVÉNEK V. B1Z0NYSÁGÁRÚL. 549 mit reá felelni, halgatással múlt mellőlök; és a’ mit igazsággal fel nem ért, hazugsággal akarta toldozni. Hazud abban; hogy az Ördög LutervoX disputáivá^, Semper in prcetento loquitur, numquam in prcesenti; nem mondgya hogy akkor Misét mondott, hanem minden szavait csak az elmúlt üdőre terjeszti; Celebrasti, usus es, fecisti, distribuisti: Mert sokszor, in Prcesenti, akkorbéli üdőről szól az Ördög, e’ képpen: Tu impius Stas ibi solus, et Putas in Tua privata Missa conficere Sacramentum; cum tu non Sis membrum Christi. Ismét: Nunc de Tua Missa privata, reliqua Ecclesia nihil ex te Audit, nihil a te Accipit. Tu solus Comedis, solus Bibis : et tamquam bonum opus, pro pecunia Vendis. Cum igitur Tu non Sis persona quce consecrare possit, Unctio Tua, Missa, et Consecratio Tua, quid aliud sunt quam bla- sphemia. Viszontag: Sic Tu Facis in Missa. Tua Missa contra institutionem Christi. Hcec sunt Vestra septem Sacramenta. Si quis more Vestro Confirmaret seipsum. Utóllyára, így szól az Ördög: Hcec Geritis, et Abutimini nomine Ecclesiae, Omnes abominationes Vultis defensas prcetextu Ecclesice. Valamint az Ördög, per verba Praesentis temporis, jelen-való üdőt jegyző szókkal azt mutattya, hogy akkor Luter Misét mondott; hét Sacramentomot vallott; a’ Papi kenetet, a’ Bérmálást, a’ Pápista Ecclesiának méltóságát hitte, ’s jóvá háttá: úgy Luter maga-is, hasonló szókkal azont vallotta az Ördög élőt. Mert így szól a’ Sátánnak: Sum unctus Sacerdos; accepi Unctionem, et Confirmationem ab Episcopo: quare non consecrassem? Ismét: Etiamsi aliis non porrigam Sacramentum: ipse Sumo, ipse mihi Porrigo. Quare non Esset in Mea Missa verum Sacramentum ? Végezetre, így írja hogy oltalmazta magát: In hoc agone contra Diabolum, volebam retundere hostem armis, quibus assuetus eram sub Papatu, objiciebamque Fidem Ecclesias. Mind ezekből kitetczik hamissága a’ Balduinus szavának. Nem csuda pedig, ha az Ördög elmúlt üdőrül-is emlékezik: mivel az-előt tizen-öt esztendővel kezdette volt Luter a’ Mise mondást. Abban-is nem egyszer hazud Balduinus, hogy En ezt az ördögi Disputatiót, nem akarom Kísírtetnek ismerni; sőt bizonyítani igyekezem, hogy nem volt kísírtet. Ezt én soha sem írtam, sem gondoltam, mert bizonyoson tudom, hogy igen nagy kísírtet volt, mellyel az Ördög el akará Lutert vonni az igaz Kittül: Hanem, azt sok jelenségekkel erőssítettem l, hogy az Ördög, kétségbeesésre nem kisztette Lutert abban a’ disputatio ban. Jóllehet mi nem visPag. 252. Pag. 253, 255. Tentavit ad perfidiam, non ad desperationem. ' Kalauz, I. 338, 339.
