Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus
III. KÖNYVÉNEK V. BIZONYSÁGÁRÚL. 547 Mind ezek, csak esze-fordúlt*1 kábolgyáskodások*2. Mert minden rósz ember azt mondhattya akár-mely böcsülletes embereknek bizonyos históriájánál, hogy nem igaz: de azért, ezzel hitelét fel nem forgattya az igazságnak. Sleidanus úgy írta, a’ mint akarta, a’ Luter születését; mely tudva nem volt, valamíg a’ maga annya egy Lipsiai aszonynak meg nem beszéltette, hogy ördögi czimbo- rából szült. És miképpen Krisztus Ludast, az Apostolok-közöt szenvedte, noha idején megmondotta hogy 1 ördög; sőt Vacsoráiul sem költé-fel, noha tudta, hogy 2 ördög bújt bele: úgy a’ Barátok, követvén Krisztus Urunk példáját, várták Luternek jobbúlását. A’ mely Püspököt említ Balduinus, annak sem nevét, sem Püspökségének helyét, sem könyvének titulussát fel nem írta; kivel mindenestül kétessé tette szavát. De ha ki tudatlanúl, valamit írt volna, azzal nem gondolunk: mert egy embernek tudatlansága, tíz vagy tizen-két szava-hihető emberek bizonyságát, meg nem hamissíttya. N° 3. Ördögtűi tanulta Luter Tudományát. Azt írtam a’ Kalauzban; hogy Cochlceus, és Abbas Veteris Cellás, Luternek éltében, maga Írásából szemére vetették, hogy őtet Ördög tanította, a’ Mise-ellen-való tévelygésre. És a’ Catholicusok- közzül, tizen-öt nevezetes embereket; a Calvinisták-közzül-is, sokakat számláltam, kik ezt Írásban hatták. Erre Balduinus azt feleli; hogy, Igen szemtelenül írom, hogy ezt Luternek szemére vetették éltében, és meg nem felelt. Nem tudom, haragtúl-e, vagy sertül, de bizonyos hogy részeg volt Balduinus mikor ezt írta. Mert, ezek a’ szidalmazó szók után, mingyárt azt írja; liogy, Látta ö-is az én-töllem feljegyzett könyvében Cohlceusnak, hogy 1534. Esztendőben, mind Cochlccus, ’s mind Paulus Abbas Veteris Cellce, szemére vetették ezt Luternek: de Luter, ezeket az írásokat nem ítílte válasz-tételre méltóknál, és azért nem felelt reájok. Itíllye meg a’ ki okos, ha nem nagy szemtelen vakság-e ez, hogy engemet mond szemtelennek azért, a’ mit maga sem tagad. Az Ördögi Disputatiót hoszan leirván a’ Kalauzban, abból bizonyítottam; hogy Luter, Ördögiül tanúlta, és Ördög tanítása után hitte, ’s hirdette a’ Misének kárhoztatását, és egyéb dolgokat. Mert, mikor az Ördög disputáim kezdett vélle, akkor nem hitte, *' Esztelen. - Botorságok. ' Joan. 6. v. -70.- Joan. 13. v. 27. Kalauz, I. 286. Pag. 243. Pag. 248. Kalauz, I. 287. 69*
