Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus
geliiim meum non ab hominibus, sed per Christum habere: ita ul possim me jure optimo Evangélistám nominare. Ez ha így vagyon; változást nem tehetett Luter tanításában. Mert a’ mennyei Tudomány nem változó: a’ ki miben bizonyos, azt nem kettőzted : az Evangeliom, változást nem szenved: a’ ki reformálni, és egyebek szennyét mosogatni igyekezik, tiszta kézzel kel annak lenni. Mivel azért Luter, ily bátran menti, és vádollya tanítását: igazán azt mondhattyuk néki, a’ mit Manichaeusnak Epifanius: 1 Quanta est hujus praestigiatoris nugacitas, et ebrietatis oblivio! Quae ab ipso dicta sunt, oblivioni tradit, transmutat, et destruit, posteriora destruunt priora; et quae in prioribus destruxit, rursus postea ~cedificat, et extruit. Hogy Lutert mentegesse, az Apostolokat gyalázza Balduinus. Mert azt írja; hogy, 2Noha az Apostolok Isteniül rendkívül hívattak: mind azáltal, a Sz. Lélek vétele után-is, elég keményen megesett Sz. Péter, noha másutt megírta Balduinus, hogy a Szent Lélek vétele után a tudományban nem tévelyeghettek az Apostolok. Ugyanis, ha a’ Szent Lélek vétele után hamissat taníthattak az Apostolok; “semmi bizonyos nem volna a’ Keresztyén hitben. Sz. Péter sem tanított hamissat: a’ mint a’ Kalaúzb&n mondottam, és maga megvallya Balduinus, 4Conversationis vitium fuit, non praedicationis; csak az ő cselekedetiből vettek botránkozást némellyek: és azért fedette őtet Sz. Pál. Negyedszer : Azt Írja Balduinus, hogy Luter nem tartozott Csudákkal erőssíteni hívatallyát; Mert Keresztelő János sem tett csudát. Ez nagy dolog, hogy Luternek többet kel tulajdonítani, hogy sem ő-magának Krisztusnak, ki azt rnondgya 5; hogy, bár néki se hidgyenek, ha az ő Attyának cselekedetit nem mi véli. Az is ő mondása6; hogy, ha oly csuda dolgokat nem cselekedett volna, mellyeket más senki nem mívelt, a’ Sidóknak nem volna vétkek; abban, tudni illik, hogy néki nem hittek: Luternek pedig, minden csuda nélkül, csak száraz beszédéért, hinni kel mindenekben! Vallyon nem Luter szava-e az, 7 hogy Muncerusnak ne hidgyenek, ha magát Istentül küldöttnek rnondgya? mert szokása Istennek, hogy, midőn rendkívül valamit akar, csudával adgya jelenségét akarattyának. Keresztelő Jánosm\ hozott példa, nem helyes: Mert meg nem bizonyíthattya Balduinus, hogy Keresztelő János csudát nem tett, mivel az Evangélista, 8csak előhozza e’ dolognál a’ kösség szavát, 67* . III. KÖNYVÉNEK II. B1ZONYSÁGÁRÚL. 531 1 Epiph. hasres. 66. 2 Pag. 155, 434, 449. Contradictio. * Vide Kalauz, I. 527. 4 Pag. 383. Infra Cap. 3. § 12. initio. Pag. 159, 33, 488, 489. 1 Joan. 10. v. 37. 6 Joan. 15. v. 24. 7 Verba Lutheriin Kalauz, I. 193. 8 Joan. 10. v. 41.
