Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus
III. KÖNYVÉNEK I. BÍZÓNYSÁGÁRÚL. 517 csófolókkal, semmi hívőkkel, megrakodott. És, mivel azt mondhatná erre valaki, a’ mit Balduinus it forgat, hogy1 Ezek a vétkek, nem a Tudomány erejéből, hanem emberi gonoszságból áradnak. Azért, lia az Isteni tudomány azzal nem vétkeseden,*1 hogy sokan az Isten népe-közöt festettek váltanak (mint megtetczik a’ Próféták és Apostolok panaszolkodásiból), az Új Tudományok sem gyalázódnak a gonoszak roszszaságával. Ezt a’ fogást, idején bégátoltam a’ Kalaúzban, egy-nehány-képpen megmutatván, hogy az Új tanítások gyökeréből fakad ez a’ kételkedés: Mert utat nyitnak a’ szabados életre, mely a’ Hitet fogyattya: A’ kösség itíletire bízzák a’ Hit dolgairól való bíróságot: Senki, senkihez nem köti Vallását; hanem ki-ki magán, azt hiszi a’ mit akar: a’ Sz. Atyák tanításának hitele, és böcsülleti, nincsen előttök. Ezekre Balduinus, Először, azt írja; hogy, Ok a kösségre nem külömben bízzak a Tudománynál való itíletet, hanem a’ menyiben a’ Sz. írás szerént ítíl. Én pedig azt mondom, hogy ennél nagyob bizonytalanságszerző dolog nem lehet: 1. Hogy a’ tudatlan kösség légyen Bíró a’ Hitnek tudományáról. 2. Hogy a’ Sz. írás magyarázása a’ kösségre bízassék. 3. Hogy ezt a’ kösség itíletit egyebek ismég meg- visgállyak, ha eggyez-e a’ Sz. írással. Mert ez annyit tészen, hogy a’ Kösség, bírája a’ Prédikátorok tanításának: de úgy azért, hogy a’ kösségnek ismét más Bírája légyen, ki megitíllye ha eggyez-e sententziája a’ Sz. írással. És ennek a’ Bírónak sententziajárúl, ismét itíletet kel tenni a’ kösségnek, úgy hogy a’ Kösség, Bírája a’ Prédikátorok tanításának; a’ Prédikátorok, Bírái a’ kösség ihleti nek. E’képpen2, Impij in circuitu ambulant, kérengőben sétálván, a’ Prédikátorokat a’ kösség, a’ kösséget a’ Prédikátorok itíllyék véghetetlenül. Másodszor: Káromkodásnak nevezi azt Balduinus; hogy ő- közöttök,15 Senki nem köti Vallását más valaki értelméhez; hanem ki-ki azt követi, a mi néki tetczik. De a’ Kalauzban sok-képpen megmutattam, mind az Újítók tulajdon Írásiból, ’s mind igaz okoskodásból, hogy merő igaz, a’ mit ő káromkodásnak nevez. Mert, hogy egyebekrül ne szóllyak, Sturmiusn&k illyen szavait hoztam elő: In nostra Ecclesia, quot capita, tot sensus; tam varice, et dissectae sententiae, tum intra et contra nos, tum adversus Philippum. Ennek-felette, valamint a’ Hit dolgában, sem Ecclesiához, sem Atyákhoz nem köti senki a’ Luteristák-közzül értelmét; annak *’ Azzal nem "mutatkozott vétkesnek, azzal nem lett vétkessé, abban nem hibázott. 1 Pag. 111. Unusquisqe facit quod videtur. Pag. 116. Supra Fol.512, 514. 2 Psal. 11. v. 9. 1 Pag. 116.
